Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2023. május 21., vasárnap

Vasa Pavković Pijući mleko… – Ahogy a tejet iszom…

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Pijući mleko…
 
Da pijem mleko i slušam džez.
I s praga stare roditeljske kuće
Da posmatram bregunice nad vodom
I lastavice koje se kupaju u prašini.
Dovoljno je.
 
Prolazi život i tiranija, proći će.
Ali prolazi i život, taj, moj,
Jedini život.
 
Da, prolazim rukom kroz šimšir,
Dok čuje se Majlsova truba iz sobe
U kojoj moja žena krpi naš stari veš.
 
Dovoljno je ovo malo sirotinje,
Malo žudnje – nadlanicom otirem mleko
S usne, pa kažem: ! Oh, Bože!
Mada ni sam ne znam kome govorim
I zašto sam upotrebio tu reč.
 

Ahogy a tejet iszom…
 
Mikor tejet iszom, jazz zenét hallgathassak.
És az öreg szülői ház küszöbéről
Nézhessem a partifecskék röptét a víz felett
És a porban fürödő füsti fecskéket.
Ennyi elég.
 
Múlik az élet és a zsarnokság is, elmúlik.
De az én életem is múlik,
Az egyetlen.
 
Míg a szobából, ahol feleségem fehérneműt
Foltoz, Miles trombitája hallatszik,
Kezemmel a puszpángot simogathassam.
 
Elég ez a kevés nincstelenség,
Ez a vágy – a tejet ajkamról alkarommal
Törlöm és mondom: ! Ó, Istenem!
Pedig nem tudom, kihez beszélek
És ezt a kifejezést miért használtam.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: Knjiga o lastavicama, Matica srpska, Novi Sad 2000.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése