|
O nadi
Noć je no mislim na lastavicu,
Svaku, neku koju sam video, nad
Rekom, rano izjutra, nad seoskom džadom,
Predveče, iznad jabučnjaka, letos, kod nekropole,
Streloviti let iznad aleja, utešno
Podizanje, neočekivano naglo ka nebu.
Tiraninov telohranitelj sve
više
Licem liči na tiranina! – Život mi je
sasvim zatrovan, kad posle laste mislim na to!
Ali to je neminovno,
kao smrt bilo-koga-gde-bilo-kad.
Strašna je bolest, no proći
će,
Mislim. Svestan da se moj optimizam
Ne zasniva na bilo čemu drugom,
Sem na goloj golcatoj nadi.
|
A reményről
Éj van, de
a fecskére gondolok,
Mindegyikre,
amelyiket eddig láttam,
Korán
reggel a folyó, a falusi csapás feletti,
Alkonyatkor
az almás feletti, nyáron a városban,
A fasorok
feletti nyílegyenes röpte vigasztaló,
Hirtelen
ég felé emelkedését.
A
zsarnok testőre egyre jobban
A
zsarnokra hasonlít! –
Életem,
mikor a
fecske után gondolok rá, megmérgezett!
De ez
elkerülhetetlen,
mint a
bárkit-bárhol-bármikor ért halál.
Félelmetes
betegség, de elmúlik,
Gondolom.
Tisztában vagyok azzal, derűlátásom
Egyetlen,
kizárólagos alapja,
A csupasz
remény.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése