Gergely Tamás Még kettő – Još dva

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Még kettő         „Iszonyatos!”, kiáltotta, de azért égetett még egy lyukat a saját bőrébe.       „Már nem is olyan éles a fájdalom.” Szippantott újra. „Nem érzem .” Mialatt a mellét tetoválta, igyekezett tökéletes füstkarikákat eregetni.      „A tükröt”, gondolta; felállt, és behozta a fürdőből. Új Kárpácira gyújtott, s úgy helyezkedett, hogy láthassa önmaga arcát. „Perverz vagyok?” Újabb szippantás. „Befalaztak, az talán kóser?”      „Még két slukk.” Szeretett volna nyugodtnak megmaradni, ámde egész belseje remegett. Leseperte az asztalról a tükröt. Eloltotta a villanyt. A vörös gömb egyre növekedett.

Još dva           „Užasno je!”, viknuo, ali je još jednu rupu u vlastitu kožu upekao.        „Bol više nije ni tako oštar.” Ponovo je šmrknuo. „Ne osećam. ” Dok je grudi tetovirao prave kolutove dima pokušao praviti.         „Ogledalo”, pomislio je; ustao i iz kupaone uneo. Novu cigaru je palio i tako se smestio da vlastito lice videti može. „Jesam li perverzan? ” Ponovo šmrknuo. „Uzidali su me, da li je to ono pravo? ”      „Još dva puta šmrknuo.” Voleo bi da ostane smiren ali čitavo telo mu je drhtao. Ogledalo je na pod bacio. Svetlo ugasio. Crvena kugla sve veća je postala.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.