Méhes Károly: Szeptember végén hát persze – Koncem septembra naravno

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Szeptember végén hát persze   Orrom a függönybe fújom nézem a májfoltos kezű őszt amint turkál a lombok között a lugasban ott csücsül a madárijesztő bácsi arca csíkos nájlonzacskó fölötte az indákra akasztott tükördarabok dobálják a fényt ahogy a szellő táncoltatja őket a nap ami már fél négykor oldalról tűz tényleg olyan mint a tűz mint ami még megmutatja mire képes még nem hallgatag hideg fény még hadonászik még kurjant aranyapám! és a vállamra borul így állok szinte időtlenül holott lenne dolgom temérdek de érzem minden más-csinálás lenne a fontossal szemben fontoskodás megmoccanni ócska menekülés a nap már a kopaszodó meggyfa mögül mutogat rám te te ott és tényleg aranyba foglal hunyorognom kell fénykönnyek jönnek de nem hunyom be a szememet csak megtörlöm a függönybe

Koncem septembra naravno   Nos u zavesu duvam gledam jesen kako pegavom rukom između lišće čeprka u seniku čika strašilo ptica tumara lice mu je prugasta najlonska kesa svetlost kako ih vetar razigrava iznad na vitice vezane komade ogledala bacaju sunce što već u pola četiri sa strane gori stvarno izgleda tako kao da je vatra šta još pokazuje na šta je sposobna još nije šutljiva hladna svetlost još mlatara još klikće zlatno oče moj! i na ramena mi se nastani ovako stojim skoro bezvremeno iako bi posla na pretek imao ali osećam sve bi kvazi čin bilo nasuprot važno tek nešto pokrenuti se običan beg je sunce već iza ogoljele trešnje na mene pokazuje ti ti tamo i stvarno u zlato me obavija žmirkati moram polu suze dolaze ali oko ne sklapam samo u zavesu obrišem     Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.