Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2023. október 30., hétfő

Méhes Károly Egy ember – Jedan čovek

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Egy ember
 
Fél nyolc van, ez már a második
söröm, könnyű lenne azt mondani,
nekem már csak ez az öröm,
pedig nagyon nem is. Van, hogy
fogom, összesöprök, segítek
kartonozni a vietnáminak,
talán mert akármi van, mindig
mosolyog. Amúgy az egyes
peronon vagyok, ilyenkor oda
érkeznek be az iskolás csajok,
őket bámulom. Legalább nem
zavarja őket egy elhasznált alak,
sörrel a kezében, nem álmaik
álma. Hát ja. Aki itt velük
szemben áll ma, csak néhány
milliárdnyi molekula csöndes
haláltánca. Állok a peronon,
kiszabadulva az aluljáróból,
bele a tavaszba. Állok, nem
megyek sehová és nem
várok senkit. Iszom egy harmadik
sört és majd egy negyediket is.
Délután a csajok hazamennek.
Másodikra, aztán harmadikra
találok csak be a szemetesbe.
 

Jedan čovek
 
Pola osam je, to je već drugo moje
pivo, bilo bi jednostavno reći,
za mene samo to donosi radost,
a baš i ne. Koji put se
udostojim, pometem, jednom
Vijetnamcu pomažem, možda
zato, jer šta god je uvek se
smeška. Inače sam na prvom
peronu, zgodne učenice tamo
u to doba stižu, njih
promatram. Bar jedan istrošen
pojedinac ih ne maltretira,
inače u ruci sa pivom ni ne
primećuju ga. Ma da. Ko tu, danas,
nasuprot njih stoji tek je tih
samrtni ples nekoliko milijardi
molekula. Stojim na peronu,
iz podvožnjaka oslobođeno,
ravno u proleće. Stojim,
nigde ne idem i nikog
ne očekujem. Popijem
treće pivo i četvrtu ću.
Popodne učenice kući idu.
U smećaru se u drugom, pa
u trećem pokušaju smestim.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése