Méhes Károly Egy ember – Jedan čovek

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Egy ember   Fél nyolc van, ez már a második söröm, könnyű lenne azt mondani, nekem már csak ez az öröm, pedig nagyon nem is. Van, hogy fogom, összesöprök, segítek kartonozni a vietnáminak, talán mert akármi van, mindig mosolyog. Amúgy az egyes peronon vagyok, ilyenkor oda érkeznek be az iskolás csajok, őket bámulom. Legalább nem zavarja őket egy elhasznált alak, sörrel a kezében, nem álmaik álma. Hát ja. Aki itt velük szemben áll ma, csak néhány milliárdnyi molekula csöndes haláltánca. Állok a peronon, kiszabadulva az aluljáróból, bele a tavaszba. Állok, nem megyek sehová és nem várok senkit. Iszom egy harmadik sört és majd egy negyediket is. Délután a csajok hazamennek. Másodikra, aztán harmadikra találok csak be a szemetesbe.

Jedan čovek   Pola osam je, to je već drugo moje pivo, bilo bi jednostavno reći, za mene samo to donosi radost, a baš i ne. Koji put se udostojim, pometem, jednom Vijetnamcu pomažem, možda zato, jer šta god je uvek se smeška. Inače sam na prvom peronu, zgodne učenice tamo u to doba stižu, njih promatram. Bar jedan istrošen pojedinac ih ne maltretira, inače u ruci sa pivom ni ne primećuju ga. Ma da. Ko tu, danas, nasuprot njih stoji tek je tih samrtni ples nekoliko milijardi molekula. Stojim na peronu, iz podvožnjaka oslobođeno, ravno u proleće. Stojim, nigde ne idem i nikog ne očekujem. Popijem treće pivo i četvrtu ću. Popodne učenice kući idu. U smećaru se u drugom, pa u trećem pokušaju smestim.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.