Méhes Károly Percnyi pontossággal – Sa strogom tačnošću

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Percnyi pontossággal
 
Megérkezik, ez annyit jelent: most épp ott van,
leül, mered maga elé, férfi létére kötöget,
egy kontyos asszony néz be hozzá,
fojtott, rekedt hangon mondja: Szörnyűség.
 
Aki azt hangoztatja, lassan telik az idő,
aki panaszkodik, hogy repülnek az évek,
mind hazudik. Olyan ez, mint a szakáll:
növekszik, levágják, növekszik.
 
Egy kakaóbarna szobában
az óraütéseket és a lassú cippzár-
zizzenéseket nagyon pontosan
egészítik ki a sóhajok, amik szintén
percnyi pontossággal szállnak el.
 
Ott van vagy ott volt, teljesen mindegy,
ha megérkezett, többé nem tud elutazni.
A kontyos asszony ujjára tekerinti
a szakáll hosszú szálait, mint a fonalat.
 
Aztán elhangzik egy bádogkongású szó,
miközben némi zene szűrődik a ványadt
tapéta mögül. A hideg, száraz kéz
végtelen hosszúságú sálat hajtogat,
olyan, mint a rétes.
 
Felnéz, rikoltásszerűen nevet,
a kezek összefonódnak.
Valami kiborul, valami legurul
az asztalról, valami eltörik,
valami esni kezd az égből.
 
Sötét van. Egy-egy roppanás,
mintha tűzben égne minden. Ha
a testük átvenné azt a mozgást,
ahogyan a szívük ugrál, őrült,
halálos táncba kezdenének.
 
Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.
 
 
Sa strogom tačnošću
 
Stiže, a to znači: baš sad je tamo,
seda, ispred sebe gleda, plete a muškarac je,
žena sa punđom ga gleda,
prigušenim, hrapavim glasom kaže: Užas.
 
Oni koji naglašavaju, vreme sporo teče,
koji se jadaju da godine lete,
ama baš svi lažu. To je kao brada:
raste, podrežu, raste.
 
U jednoj kakaobraun sobi
udarce sata i sporo šuštanje
ciferšlusa uzdasi što takođe
sa strogom tačnošću odlete
vrlo tačno dopunjuju.
 
Tamo je ili je tamo bio, sasvim je svejedno,
ako je stigao otputovati više ne može.
Žena sa punđom duge niti brade
poput nekog vlakna na prst mota.
 
Posle čuje se reč šta poput pleha zvoni,
dok neka muzika iza trošne tapete
prodire. Hladna, suva ruka
beskonačno dugačak
savijači sličan šal savija.
 
Gore pogleda, drečanju slično se smeje,
ruke se isprepletu.
Nešto se prevrne, nešto sa stola
se kotrlja, nešto se razbije,
nešto iz neba počinje padati.
 
Tama je. Po koji prasak,
kao da sve vatra guta. Ako bi
im tela ono kretanje, kako
njihovo srce skače, preuzela, sulud,
smrtonosan ples bi započeli.
 
Prevod: Fehér Illés