Risto Vasilevski gmizavci – a csúszómászók

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

gmizavci   kakav li je njihov greh kad ih je svemogući tvorac učinio poniznim (da hodaju pognute glave vukući se po zemlji) pred svakim božjim stvorom?!   vekovi učiniše da se u njima skupi sav jed, da se pretvore u otrov, u jedino sredstvo njihove odbrane.   a treba znati samo njihovog jezika, pogoditi zvuk koji prijanja njihovom sluhu i steći njihovu večitu naklonost.   ali ko da stiče taj nauk, da sagne glavu ka njima, kad nam je pogled vazda visoko i spušta se tek kad ga prene šušanj, kad ga prođu srsi od njihovog otrovnog zuba, paničnog zveketa, ili mračne, razjapljene čeljusti.   ko spozna pravu snagu i magijsku moć njihovog otrova produžiće vek veku, izmisliće krila budućem čoveku.

a csúszómászók   mit vétettek hogy a mindenható alázatos lényeknek teremtette őket (minden isten teremtménye előtt lehajtott fővel földön csúszva mennek?!)   a bennük századokon át felgyülemlett gyűlölet méreggé vált, a számukra egyetlen védekező eszközzé.   csak nyelvüket   kell ismerni, eltalálva azt a hangot, mely hallásukhoz idomul, örökös bizalmukba lehet férkőzni.   de a fejet hozzájuk hajtva azt a tudományt ki sajátítja el, hisz állandóan a magasba tekintünk, le meg csak akkor, ha zörög a haraszt, a méregfogaikkal, rémült csörgésükkel, vagy sötét, kitátott állkapcsukkal kiváltott borzongás után.   aki felismeri mérgük valódi erejét, mágikus hatását, korszakot hosszabbít, a jövő emberének szárnyakat teremt.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor