Gergely Tamás Tenyeremből vér – Krv iz mog dlana

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Tenyeremből vér   GÉ        - Szarvad nőtt - kezdi Lipacsov. Gé a homlokához kap. „Semmi.”        - Az orrodon - toldja meg Kaza. „Valóban.” Hirtelen mozdulatától bőre csuklónál felhasad. Goncsár elneveti magát, mire a többiek egyöntetű elvtársi röhögésben törnek ki.        -Nektek is kinőtt! - ordítja Gé. Nem áll le: - Továbbá megvastagodott pofátokon a bőr! - Síri csend. Jasenyka zokogni kezd. - Jasa! - Ahogy Goncsár az első szótagot megnyomja, abban a rendreutasítás szigora van, a második, látszólagos nyugalma ellenére, felszólítás. Akire rászóltak, letörli alácsorgó nyálát. Géhez lép, kezet fog vele. - Köszönjük!        „Hülye balek, elsiettem!” Jasának alig marad ideje félreugrania: Kaza Gét máris a szarvára tűzi.        - A tetemével mi lesz? - kérdi Lipa.

Krv iz mog dlana   G        – Rogovi su ti narasli – počinje Lipačov. G hvata se za čelo. „Ništa.”      – Na nosu – dodaje Kaza. „Zaista.” Zbog naglog pokreta koža mu je kod članka napukla. Gončar je počeo smejati se a na to i ostale prisutne drugarski smeh zahvatio.      – I vama su izrasli! – viče G. Nije prestao: – Nadalje vam je koža na obrazu postala deblja! – Mukla tišina. Jašenjka je jecati počeo. – Jaša! – Kako Gončar prvi slog naglašava, to je strogost ukora, a drugi je, uprkos njegove prividne smirenosti, poziv. Onaj na koga su viknuli slinu briše što mu iz usta curi. Prilazi G-u, rukuju se. – Hvala ti!      – „Idiot jedan, prenaglio sam se! ” Jaša jedva ima vremena da se skloni: Kaza je već G na rogove stavio.      – Šta će biti sa posmrtnim ostatkom? – pita Lipa.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.