Lukács Flóra Eső – Kiša

 

Lukács Flóra Budapest 1994. január 24. –

Eső   A mocsár szélén fekszünk kifulladva, a sárgás iszap vékony erekben ingünk alá szivárog. Az eső esik szakadatlan. Apró, feszes testű madarak menekülnek zakózsebedből. Nem látom a vörösen foszforeszkáló ködtől az arcod, ahogy a felhőket fényképezed, égő tehenek felett az eget.

Kiša   Na obali močvare iscrpljeno ležimo, žuti mulj u tankim mlazovima ispod naših košulja curi. Kiša neprekidno pada. Iz tvog džepa sakoa sitne ptice utegnutim telima beže. Od magle što crveno fosforescira, kako oblake iznad krava što gore nebo snimaš, lice ti ne vidim.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://irodalmiszemle.sk/2022/05/lukacs-flora-versei-5/