Vasa Pavković Дубоко у понору (ноћи) – (Az éj) mélységes szakadékában

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Дубоко у понору (ноћи)   Дубоко у понору ноћи – Устао сам да бих, ваљда, У мраку осмотрио прошли живот.   Праг старости – не виши од Обичног прага у некој бараци – Коју сам напустио пре 35, 40, 45 година.   Не видим, не сећам се, није ми важно Шта је у тој бараци, у животу остало.   Можда ништа. Вероватно ништа. Гомила старудија: Слепа даска, прсли прегиб, Јато рђавих клинаца – Комешања – није греда!   Да не коракнеш унапред Али ни да ти уназад, С тог прага, није стало.

(Az éj) mélységes szakadékában   Az éj mélységes szakadékában – Felkeltem, talán, hogy A sötétben múlt életemet szemléljem.   Az öregség küszöbét – egy egyszerű viskó Közönséges küszöbénél nem magasabb – Melyet 35, 40, 45 éve hagytam el.   Nem látom, nem emlékszem, nem is fontos, Abban a viskóban, az életben mi maradt.   Talán semmi. Valószínű semmi. Halom haszontalanság: Ócska deszka, repedt tekervény, Rossz gyerekek serege – Nyüzsgés – nem gond!   Egy lépést se előre, De hátrafelé se, Arról a küszöbről, nem számít.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.skd.rs/wp-content/uploads/biblioteka/VasaPavkovicUvarljivomZivotu.pdf