Laslo Blašković Posmrtna maska – Posztumusz álarc

 

Laslo Blašković Novi Sad 25. juni 1966. – 

Posmrtna maska   Mislim da bi najbolje bilo da ljudi, kad im dodje vreme, jednostavno iščeznu.   Spakuju svoje stvari i izgube se.   Da ih oni što ostanu mogu iscediti kao žalosni miteser.   Pretpostavljam da bi nam svima bilo lakše. Pretpostavljam da bismo se svi manje plašili.   Ma, najbolje bi bilo nestati, ispariti kao prosuta mrlja benzina na suncu. Ne ostaviti iza sebe nijedno raskrvavljeno srce.   (Tu se, svakako, moraju ubrojati i ona životinjska, nema ništa tužnije od mačjeg rekvijuma, od pseće sevdalinke.)

Posztumusz álarc   Gondolom, legjobb lenne, ha az emberek, mikor idejük letelt, egyszerűen eltűnnének.   Csomagolnak és nyomuk vész.   Hogy az itt-maradottak szomorú pörsenésekként kifacsarhassák őket.   Feltételezem, mindannyiunknak könnyebb lenne. Feltételezem, mi mindannyian kevésbé félnénk.   Na, legjobb lenne semmivé válni, napon kiöntött benzinfoltként elpárologni. Magunk után egyetlen vérző szívet sem hagyni.   (Ide, mindenképpen, az állatokat is be kell sorolni, a macska-rekviemnél, a kutya-szevdalinkánál1 semmi sem szomorúbb.)   1szevdalinka – bosnyák érzelmi népdal   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/861406467225223/posts/laslo-bla%C5%A1kovi%C4%87ravna-crtaupe%C4%8Datljive-i-neo%C4%8Dekivane-pesni%C4%8Dke-slike-ispunile-su-kn/3871710069528166/