Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2024. február 15., csütörtök

Snežana Minić Erinije, furije i sl. – Errinüszok, fúriák és hasonlók

 

Snežana Minić Niš 22. januar 1958. – 

Erinije, furije i sl.
 
                                    Za R. L.
 
Danas, iz ove lekovite daljine, možemo reći
Da smo bile nežne, mlade i zaljubljene
Tada, kada smo iz našeg nebeskog grada
Krenule u osvajanje sveta
Da je naša ljubav bila neograničena,
Odnosila se na sve predmete, biljke i bića,
Na slikare, lopove, trgovce, ubice, lutalice i druga bića,
Na škrabala, slična nama
 
Uživale smo opijene ljubavlju na najrazličitijim mestima
Opijene nepoznatim gradovima
Hodajući Dekartovom, Humboltovom,
Nepoznatom ulicom do kraja i natrag
 
Danas sa manje više vremenom obojenim licem,
Sa nevernim i manje vernim muževima,
Zagledanim u prsa devojaka,
Koje su kao mi nekada,
Sa kćerima i sinovima ili bez njih
Osećamo da smo nešto negde
Propustile, izgubile, u žurbi,
Nešto što nam samo neodredjeno nedostaje
Ovoga časa, dok ispijamo posle toliko godina
Sa drugaricom crveni martini
 
Naše reči su pesme sirena
Mada prolaznicima ličimo na erinije, furije i slična bića
Jer se okreću i čudno gledaju za nama.
 
Izvor: https://poetopolis.blogspot.com/2018/01/snezana-minic.html
 
 
Errinüszok, fúriák és hasonlók
 
                                     R. L.-hez
 
Ma, ebből az áldásos távolságból, állíthatjuk,
Gyengédek, fiatalok, szerelemesek voltunk,
Amikor földöntúli városunkból
Világmegváltó utunkra indultunk
Végtelen szerelmünk
Minden tárgyra, növényre, élőlényre,
Festőre, tolvajra, üzérre, gyilkosra, vándorra és egyéb élőlényre,
Firkászra, hozzánk hasonlóra vonatkozott
 
A legkülönbözőbb helyeket szerelemittasan élveztük
Ismeretlen városokkal megigézve
Jártunk Descartes, Humboldt nyomán,
Véget nem érő ismeretlen utcákon
 
Ma, többé-kevésbé idővel árnyalt arccal,
Oldalunkon hűtlen és kevésbé hűtlen férjekkel,
Nézve a fruskákat,
Akik olyanok, mint mi egykor voltunk,
Lányainkkal, fiainkkal vagy nélkülük,
Érezzük, valamit, valahol,
A rohanásban elmulasztottunk, elveszítettünk,
Valamit, ami csak meghatározatlanul hiányzik,
Jelen pillanatban, míg annyi év után
Barátnőmmel vörös martinit iszunk
 
Mondókánk szirén-dal,
Viszont a járókelők errinüszokat, fúriákat és hasonló lényeket látnak,
Csodálkozva néznek utánunk.
 
Fordította: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése