Tárgyiasulok
Azok az érintések
már rég sebhelyekké
lettek, nem, most már
látom, hogy amire emlékszem
az dehogy is egy pohár, hamutartó,
tányérvilág, amely rendre-rendre a tietek
volt, nem a ledobott és úgy is maradó ruhák
tétlen önmagába roskadása, önfeledése...
itt sebbé alakult minden tárgy és rajtuk a ti,
a voltak érintése, s a gyógyulásnak körülbelül
annyi az esélye, mint annak, hogy használni
őket, ti, innen-onnan, ideig-óráig bár, de
visszatértek...
lassan már csak a testem marad, az is tele
ujj-lenyomatokkal,
vajon kitart még, vagy
ez is fekélyekkel teli, csak még nem látom,
nem merem elismerni, hogy ha abba nem
hagyjátok a rólam-emlékezést, s ha én is
nem feledek, majd-tökéletesnek kinézően
egyszer csak minden előjel nélkül, a nyílt
színen szétesek?
Forrás: a szerző
Predmet postajem
Oni doticaji
odavno su ožiljci
postali, ne, sad već
vidim da na to što se
sećam nije čaša, pepeljara,
svet tanjura je što je uglavnom vaš bio,
ne dokono srozanje u sebi, samozaborav
odbačenih i tako ostavljenih odela…
tu se svaki predmet u ožiljak pretvorio i na njima
vaši nekadašnji doticaji, te za ozdravljenje otprilike
toliko šanse ima koliko i činjenici da ću se odavde-odande,
makar na kratko vratiti da bi ih nosio…
pomalo mi već samo telo ostaje a i to je otiscima
prstiju pun, da li će se još držati ili
je i to čirovima puno samo još ne vidim,
ne smem priznati, ako nećete prestati
sa prisećanjem na mene te ako ni ja neću
zaboraviti, jednom ću se na izgled kao
savršen bez ikakvog predznaka na otvorenoj
sceni raspasti?
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése