Ivana Milankov Večera sa ribom i ogledalima – Vacsora hallal és tükrökkel

 

Ivana Milankov Beograd 24. mart 1952. – 

Večera sa ribom i ogledalima   Ne lutaj toliko, natprirodno je. Ni Svemir nije tako sam, tih je i plemenit u staklenoj bašti sa bogovima. Ne zamišljaj samoću tako astralno. Čuo si pogrešne priče O zvezdama i hladnoći. Ušao u pogrešne sobe Sa mumijama i balzamom. Poverovao si stvarima. Stvari su daleke, bude se u muzejima, izvan njih počinje Bog Sa svojim suptropskim dušama. Ima nečeg veselog u prizoru sa Bogom. Pokloni mu tišine tvojih ponora. Zamisli ga - milosrdna školjka. Ne lutaj toliko. Čuješ li kako se komete završavaju? Čuješ li, ludilo je toplo, belo, oblo, dolazi iz Alžira. Ne lutaj toliko. Ljubičice imaju latinsku prefinjenost, a riba se jede u izdvojenim sferama. Viljuške su od peska i srebra. Svemir te čeka Sa citrom i ogledalima. Tako je mirno na dnu stakla. Ne lutaj više. Neko sa Urana traži tvoj lik.

Vacsora hallal és tükrökkel   Ne bolyong annyit, természetfeletti. Az Űr sincs oly egyedül, az üvegházban az istenekkel csendes és nemes. A magányt ne csillagászként képzeld el. A csillagokról és a hidegről Hamis meséket hallottál. Múmiákkal, balzsammal tele Téves szobákba mentél. A tárgyaknak hittél. A tárgyak távol vannak, múzeumokban ébrednek, az Úr szubtrópusi lelkeivel együtt rajtuk kívül kezdődik. Van valami vidám az Úr tüneményével. Mélységed csendjét ajánld fel neki. Képzeld el – irgalmas kagyló. Ne bolyongj annyit. Hallod-e, az üstökösök hogyan járnak? Hallod-e, az őrület meleg, fehér, gömbölyű és Alzsírból érkezik. Ne bolyongj annyit. Az ibolyák latinosan igényesek, a halat meg különálló szférákban fogyasztják. A villák homokból és ezüstből vannak. Citrommal és tükrökkel vár az űr. Az üveg mélyén oly nyugalom van. Ne bolyongj többet. Valaki az Urániumról alakodat keresi.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor