Gergely Tamás Angyalszárny – Anđeoska krila

  

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Angyalszárny        Vadmalac mindig is angyalszárnyat szeretett volna. Kompromisszumot kötött magával: angyalszárny legalább, ha már angyal nem lehet. Most meg adódott egy alkalom.      Létrán jutottak el a Fennvalóhoz, illetve ahhoz, aki az angyalszárnyakat osztogatta, s már Vadmalacon volt a sor, de kiderült: zálogot követelnek.      Vadmalac zavarodottan néz körbe.      – Add a lelked – mondja erre a komája. – Ilyenkor az illik.      Ott szorong a létrán alatta, tuszkolja felfele, mert mögöttük népes sereg.      Visszafele nem lehet a létrán, onnan meg csak szárnyalva.      – De ha leszakad rólam – ellenkezik Vadmalac – vagy mint Ikarosznak, megolvad…      – Kérem a következőt – hallatszik fentről egy hang.

Anđeoska krila        Vepar je oduvek čeznuo da ima anđeoska krila. Sam sa sobom se nagodio: ako već anđeo ne može biti makar da anđeoska krila ima. Sad je stigao pogodan momenat.      Lestvama su stigli do Svevišnjeg odnosno do onoga koji je anđeoska krila delio. I Vepar je stigao na red ali se na njegovo zaprepaštenje ispostavilo: traže zalog.      Vepar je zbunjeno gledao.      – Daj svoju dušu – reče mu jaran. – U takvim prilikama to priliči.      Ispod njega se stiska, prema gore ga gura jer je iza njih red dugačak.      Nazad na lojtri nije moguće a od tamo samo krilima.      – A šta onda ako se od mene odvoji – protivi se Vepar – ili se kao kod Ikara jednostavno otopi…      – Molim sledećeg – čuje se jedan glas iz visine.   Prevod: Fehér Illés

Izvor: autor