Hajnal Éva Szemüveges Isten – Bog sa naočarama

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Szemüveges Isten
 
Nem hiszem, hogy van arca,
bár sohasem lehet tudni.
Hat és fél éves koromban volt arca.*
Akkor úgy láttam, ősz hajú, szakállas férfi,
aki mindent tud rólam és mindig mosolyog.
Mezítláb jár,
fehér vászonköntöst visel és szemüveget hord.
Ez a legfurább.
A szemüveg.
 
Talán a Mikulással tévesztettem össze, de már nem tudom.
Vagy a kedves öregúrral, aki a szomszédban lakott
és naphosszat verseket olvasott.
Ferlinghettit, Whitmant tőle hallottam először.
Kellemes, mélybarna hangja volt.
Vers lakott a szemében,
mint annak a színésznek, akinek a neve most nem jut eszembe.
Amikor rám nézett, az mindig olyan volt, mint egy költemény.
Semmiben nem hasonlított ugyan a szemüveges Istenre,
most mégis róla gondolkozom.
Szerintem a versek miatt.
 
Isten olyan közel van, mint a mennyezet.*
Most akár meg is érinthetném az arcát.
 
*Vendégsorok, Anne Sexton: Eleanor Boylannek, mikor a Jóistennel beszél című verséből.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.
 
 
Bog sa naočarama
 
Da ima lice, ne verujem,
ali nikad se ne zna.
Kad sam imala šest i po godina, lice je imao.*
Tad sam tako videla da je sedo kos muškarac sa bradom
koji o meni sve zna i uvek je nasmejan.
U belom platnenom ogrtaču
bos hoda i naočare nosi.
To je najčudnije.
Naočare.
 
Možda sam sa Deda Mrazom pobrkala, više ne znam.
Ili sa uljudnim čikom iz susedstva
koji je danonoćno pesme čitao.
Da Ferlingeti, Vitman postoje od njega sam prvi put čula.
Prijatan, dubok glas je imao.
U očima mu je pesma stanovala
kao onom glumcu čije se ime sad ne mogu setiti.
Kad god me je pogledao kao pesma izgledao.
Ni po čemu nije bio sličan Bogu sa naočarama
sad ipak o njemu razmišljam.
Po mom zbog pesama.
 
Bog je toliko blizu kao plafon.*
Sad bi mu i lice mogla da dotaknem.
 
*Redovi iz pesme Eleonori Bojlenu kad sa Bogom razgovara Ane Sekstona
 
Prevod: Fehér Illés