Gergely Tamás Hol az Igazság – Gde je Istina

  

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Hol az Igazság        Vadmalac aznap kivételt tett: ezúttal ő ment el a komájához.      A Komát nagy munkában találta, éppen ásott.      – Hát te? – kezdte a diskurálást. – Csak nem temetsz?      Megállt a Koma a munkában, fennebb tolta fején a sapkát. Megvakarta izzadt homlokát, majd ezt mondta:      – Kiások. Keresem az Igazságot.      Vadmalacnak a torkán akadt a kérdés, hogy azt hogyan, mármint hogy az Igazságot, Komája kérdés nélkül is magyarázta:      – Egyesek szerint el van az ásva. Mélyen.      Vadmalac erre kacagott egy sort. Majd sírt egy sort. Végül feltűrte az inge ujját, és beállt ásni maga is.

Gde je Istina        Vepar je tog dana iznimno on posetio svog jarana.      Jaran je baš tada u velikom poslu bio: kopao.      – Ti? – počeo je ispitivanje. – Valjda ne sahranjuješ?      Stade Jaran u svom poslu, kapu na glavi prema nazad gurnuo. Obrisao oznojeno čelo i rekao:      – Kopam. Istinu tražim.      Pitanje je Vepru u grlu ostao. Kako, na koji način, i to baš Istinu, ali Jaran mu je i bez naglas postavljenog pitanja objasnio:      – Neki tvrde da je zakopana. Duboko.      Vepar se na to prvo nasmejao. Pa je plakao. Na kraju je skinuo kaput i on sam počeo da kopa.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző