Gergely Tamás Tótágas – Naglavačke

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Tótágas        Vadmalac különös pózban találta a komáját: két kezén állt, fejjel lefele.      – És ezt mért csinálod? – kérdezte, amikor látta, hogy barátja, komája, elvtársa nem cigánykereket vet, hanem ez a természetes testtartása.      – Barátom, az egész világ tótágast állt, miért pont én maradnék ki? A végén már kenyérjegyhez sem jutok. Meg hát van egy fiam, az egyetemre nem vették fel, vásárolok neki egy trafikot…      – De hát a fejed? – firtatja tovább az ügyet Vadmalac – nem lesz abból baj, hogy a vér a fejedbe tolul? Már most olyan, mint egy hámozott cékla…?      – Ne se törődj – válaszol a koma, majd a lábunkkal gondolkozunk. Az én bakancsom különben 44-es.

Naglavačke        Vepar je svog jarana u neobičnom stavu našao: na dve ruke, glavom prema dole.      – Zbog čega to sad radiš? – upitao je videvši da njegov prijatelj, kum, drugar ne cigansko kolo baca nego je to njegov prirodan položaj.      – Prijatelju, čitav svet naglavačke stoji, zašto bi baš ja izostao? Na kraju ni bon za hleb neću dobiti. Usput imam i jednog sina, primili su ga na fakultet, kupit ću mu jednu trafiku…      – Ali tvoja glava? – zapitkuje dalje Vepar – nećeš imati problema zbog toga što će ti krv preplaviti glavu? Već je i sad takav kao da je oljuštena cvekla…?     – Ma ne brini – odgovaja jaran, sa nogama ćemo razmišljati. Ionako nosim cokule broj 44.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző