Méhes Károly Meg még – Još uvek

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Meg még
 
Ezek a napok, mikor minden olyan normális.
 Nem történik semmi más, mint az élet, halad saját
 kerékvágásában, könnyen feledhetőn -
 ezek a napok a leggyanúsabbak. Este,
 mikor már összes kések helyükön pihennek
 eltörölgetve, és a naplóban is csupán
 egy szűkszavú bejegyzés jelzi, hogy ez
 a nap is megtörtént, este - jön valami
 minden békén túli sziszegés és recsegés.
 Nem hallucináció, nem a lélek partjának
 csobbanása. Tisztán hallani, még csak
 fölülni, sem fülelni nem kell hozzá:
 sziszeg és recseg mindaz a szép és jó,
 amiről megint elhittem, hogy lehet -
 És az ágy melegsége egy pillanat alatt
 kihűl, és a sötétben remegő kézzel
 arcomhoz érek: megvagyok-e még?
 Mert ma, most is csak az történt, mint
 mindig: hogy nem haltam meg még!
 
Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.
 
 
Još uvek
 
Ovi dani, kada je sve tako uobičajeno.
Ništa drugo se ne dešava, samo život u vlastitoj
kolotečini teče, lako zaboravljivo –
ovi dani su baš sumnjivi. Uveče se
kad svaki nož na svom mestu obrisano
odmara te u dnevniku tek
jedna kratka beleška označava da je
i taj dan prošao, uveče – iznad svakog spokoja
nekakvo siktanje, škripanje stiže.
Nije halucinacija, nije pljusak obale
duše. Jasno se čuje, ne treba
niti ustati, niti osluškivati:
sikće i škripi sve ono lepo i dobro
o čemu sam poverovao da je moguće –
I toplina kreveta se u momentu
ohladi, u mraku lice drhtavom rukom
dotičem: postojim li još uvek?
Jer danas, sada se sam to desilo kao
neprestance: još sam živ, još uvek!
 
Fordította: Fehér Illés