Nenad Grujičić Pevati – Daloljunk

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Pevati   Pevati o kandžama mačke što se umiva u sumrak i pleše pod munjom, pevati o mački u kavezu koji deca nose iz kuće u kuću i zalivaju vodom ne bi li pljusak udario na žito, pevati o sedam života mačke što uzima obličje žene i nožem u kandži odseca zmaju glavu, pevati o zlatnom obruču u rukama nesretnog kradljivca pretvorenog mačke u igri, pevati o ključaru kralja našega čije se jedno oko otvaralo na cijuk miša, pevati o mački koju je okotila krmača Bela starica i odgojila kao sestru veprova u trku, pevati o mačjem paru kojeg je, kihnuvši, iz ralja izbacio lav dok mu je Noja prelazio rukom preko čela, pevati o grivi lava što riče u zoru i razgoni demone i bolesti, pevati o Božjim kolima koja vuku četiri životinje slične užarenom uglju od kojih jedna ima lice lavlje, pevati o lavu što u trku briše svoj trag bežeći pred čoporom lovaca, pevati o trbušastom lavu što je plesao na jednoj svojoj kandži, pevati o sveštenicima ogrnutim leopardovim kožama sa kojih vise kandže nekad hitre i okrutne, pevati o svetlosti okrnjenog meseca na kojem leopard ždere svoju majku, pevati o valovima mora što su na našu obalu izbacili neman-leoparda sa ptičijim krilima koja pogoni vetar sa četiri strane sveta, pevati o tigru mraka i mladog meseca kojem iz čeljusti beži dete i preobražava se u njega, pevati o pet krasnih tigrova što čuvaju središte i strane sveta, pevati o ženama koje miluje šapa medveda-otmičara što Artemidu prati po mesečini, pevati o isceliteljskoj moći medveda što dodirom leži od glavobolje, pevati o malim narodima što se zaklinju sedeći na medvedovoj lobanji: Nek nas proždre ako smo krivi, pevati o pčelinjem medu kojeg, ližući u plesu, medved vraća trutovima, pevati o sazvežđu Veliki Medved koje se srušilo u detinjstvu od kada opevam opevani svet.

Daloljunk   Daloljunk a szürkületben mosakodó, villám alatt táncoló macskakarmokról, a kalitkába zárt macskáról, melyet házról házra visznek a gyerekek és vízzel öntözik, nehogy a termést viharkár érje, a női alakot öltő hétéltű macskáról, aki a karmában lévő késsel vágja le a sárkány fejét, daloljunk a játék közben a macskából szerencsétlen tolvajjá vált kezében lévő arany gyűrűről, az egyik szemét egércincogásra nyitó királyunk kincstárnokáról, az anyakoca által fiadzott macskáról, akit Fehér anyó mint a száguldó vaddisznók húgát nevelt fel, daloljunk az oroszlán állkapcsából tüsszentéskor akkor kidobott macskapárról, amikor Noé homlokát simogatta, a démonokat és betegégeket elűző hajnalhasadáskor üvöltő oroszlánysörényről, daloljunk az izzó szénhez hasonló négy állattal, közöttük egy oroszlánarcúval vontatott Isteni hintóról, a vadászok elől menekülő, nyomát rohanás közben eltüntető oroszlánról, az egyik mancsán táncoló pocakos oroszlánról, daloljunk a leopárdbőrbe öltözött szerzetesekről, melyből az egykor gyors és kegyetlen karmok lógnak, a csonka holdfényről, melyben a leopárd saját anyját falja fel, a tenger-hullámokról, melyek partunkra a szelet szárnyaival a négy világtáj felé űző leopárd-szörnyet dobott, daloljunk a homály és az újhold tigriséről, melynek az állkapcsából menekülő gyerek tigrissé változik, a világ közepét és négy oldalát védő öt gyönyörű tigrisről, daloljunk a holdfényben Artemiszt kisérő rablómedvemancsok által simogatott asszonyokról, a fejfájással küszködő medve gyógyászati adottságáról, a kis nemzetekről, akik a medve koponyáján ülve esküsznek: Faljon fel bennünket, ha bűnösök vagyunk, mert dalolunk a mézről, melyet tánc közben nyalva, a medve a heréknek visszaad, dalolunk a gyerekkoromban lezuhant Nagya Medve csillagképről, a dalba foglalt világról dalolni akkor kezdtem.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor