Gergely Tamás Fel – Gore

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Fel        Malacka finom mozdulatokkal emelte a karját.      -Fel! Fel! - susogta átszellemülten, majd kedve hanyatlóban, s ujjaival inkább a széleket irányítva:      -El...el...      -Mik ezek? - kérdezte tőle a vele szemben ülő Vadmalac. Bár tudta: madarak. De lehetnek drónok, bombák, jaj, ezeket felejtse el!      -Tudom - válaszolt Malacka a fel sem tett szomorú, keserű kérdésekre.      -Tudom - s mint aki színdarabot játszott el, meghajtotta a fejét, és felállt.

Gore        Prasica je svoju ruku prefinjenim pokretima dizala.      – Gore! Gore! – šuštala je produhovljeno, pa već bezvoljno samo sa prstima rubove usmeravajući:      – Ne… ne…      – Šta su ovi? – pitao je Vepar koji nasuprot njoj sedeo. A znao je: ptice. Ali mogu biti i dronovi, bombe, joj, ove zaboraviti treba!      – Znam – odgovorila je Prasica na nepostavljena, tužna pitanja.      – Znam -  i kao neko ko je na bini, klimnula glavom i ustala.   Prevod: Fehér Illés

Forráas: a szerző