Ilija Šaula Tvoja duga zimska noć – Hosszú téli éjszakád

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Tvoja duga zimska noć   Ima mnogo načina da ugriju nečiju dugu, zimsku noć… Kažu da su noćna razmišljanja najvatrenija, da mogu sama od sebe da griju, kažu da misao može sve da sprži ako joj se doda kap ljubavi koja leti iznad zvijezda.   Kažu da prostor ubija ako misao sama u njemu boravi. Kažu da je misao najbrža na svijetu i da svakog trena može biti tamo gdje poželimo. Tako kažu. Ja ne znam! Volio bih da mi je misao prijateljica, da me vodi sa sobom. Bio bih dobar, slušao bih je. Kad bismo kod tebe navratili, obradovao bih se. Već sam ti rekao da imaš divne oči i da sva mirišeš na ljepotu. Opet bih ti to rekao. Znam da se misao ne bi ljutila na mene, zamolila bi me da ti ugrijem dugu, zimsku noć!

Hosszú téli éjszakád   Többféleképp lehet valaki hosszú,  téli éjét megmelegíteni… Mondják, a gondolkodás éjjel lángol, önmagukat melegítik, mondják, a gondolat képes mindent felperzselni, ha hozzáadsz egy csepp, a csillagok felett repkedő szerelmet.   Mondják, öl a tér, ha benne a gondolat magányos. Mondják, a világon a gondolat a leggyorsabb, bármelyik pillanatban a kívánt helyen terem. Így mondják. Én nem tudom! Szeretném, ha a gondolat barátnőm lenne és magával vinne. Jó lennék, hallgatnék rá. Ha téged meglátogatnánk, megörülnél. Már mondtam, szemed gyönyörű és a szépség illatát árasztod. Megint azt mondanám. Tudom, a gondolat nem haragudna rám, megkérne, melegítsem meg hosszú téli éjszakád.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.literaryworkshopkordun.com/latinica/strana/3583/ilija-saula-lavirint