Ladik Katalin Ég patkánya – Štakor nebesa

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Ég patkánya   Elgörbíti a teret és kihasít belőle. Megtalálja árnyékát az időnek. Az ima közepén kitágul, fakó éneke szörnyű és utolsó erőfeszítés. Még egyszer! Még egyszer, aztán soha többé. A gyönyör utolsó cseppjéig. Fehér sötétség. Az örök társ bal oldalán.

Štakor nebesa   Iskrivljuje prostor i iskida iz njega. Pronalazi senku vremena. U sredini molitve širi se, bleda pesma mu je užasna i poslednji napor. Još jedanput! Još jedanput pa nikad više. Do poslednje kapi naslade. Bela tama. Na levoj strani večnog ortaka.   Prevod: Fehér Illés

 
Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600542