Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2013. január 11., péntek

József Attila Anyám - Moja majka


József Attila – Atila Jožef



Anyám

A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban - -

Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktõl vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünõdtem,
hogy õk egész fazékkal esznek - -

Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónõk korán halnak,
a cipeléstõl reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól - -

S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhõjáték
a gõz s levegõváltozásul
a mosónõnek ott a padlás - -

Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tõke
megtörte, mindíg keskenyebb lett -
gondoljátok meg, proletárok - -

A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki - -

Moja majka

Uzela je lončić u ruke
s večeri, jednom u nedelju,
i tiho tad se nasmešila
i sedela u polutmini –

Donese kući u činiji
večeru tad od milostivih,
ležeći ja sam razmišljao,
oni iz punog lonca jedu –

Bila je sitna, umre rano,
jer sve pralje miru rano,
od teglenja dršću im noge,
od peglanja boli glava –

Mesto vidika – prljavo rublje!
Smirujuća igra oblaka –
para, a za promenu zraka
eto prljavi visoki tavan –

I vidim je, zastaje s peglom,
kap po kap kapital pije,
i kopni, postaje sve manja –
zamislite to, proleteri –

Od pranja već se pogrbila
i nisam znao da je mlada,
u snu čistu kecelju nosi
i poštar joj se tada javlja.

Prevod: Danilo Kiš



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése