Juhász Gyula Milyen volt… – Kakva je bila – Wie ihre Blondheit war



Juhász Gyula - Đula Juhas

(Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.)

Milyen volt…

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,

S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

A szeptemberi bágyadt búcsúzónál

Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Kakva je bila

Njene zlatne kose više se ne sećam,

Ali znam da su njive u zlatnom sjaju

Kad žutim klasovima leto dozreva

I u tom žutilu opet znam za nju.

Azura njenog oka više se ne sećam,

Ali jesenje nebo kad se otvori,

U septembarskom klonulom pozdravu

Sjaj njenog oka katkad me pogodi.

Ni njenog svilenog glasa više se ne sećam,

Ali u proleće kad livada uzdiše,

Osećam, iz dalekog, nebeskog proleća

Do mene Anin nežan glas dopire.

Prevod: Fehér Illés

Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011)

                                            Családi kör, Novi Sad.

Wie ihre Blondheit war

Wie ihre Blondheit war, weiss ich nicht mehr,
ich weiss nur, dass so blond die Felder wehn,
Wenn ährenschwer der gelbe Sommer naht,
In diesem Blond kann ich sie immer sehn.

Ich kann mich ihrer Augen nicht entsinnen,
Doch öffnet sich im Herbst der Himmel Bläue,
Geht müd September hin, dann träume ich
Von ihrer Blicke Farbe jäh aufs neue.

Wie ihre Stimme war, ich hab's vergessen.
Wenn Frühlingswinde Wiesen überquern,
Dann scheinen ihre Worte aufzuklingen
Aus einem Frühling, wie der Himmel fern.

Übersetzung: Günther Kuhnert