Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2013. március 17., vasárnap

Sciller Fridrich Elysium – Elízium – Elysium



Fridrich Schiller
Marbach am Neckar, 10. November 1759. – Weimar, 9. May 1805.

Elysium

Vorüber die stöhnende Klage!
Elysium's Freudengelage
Ersäufen jegliches Ach.
Elysium's Leben
Ewige Wonne, ewiges Schweben
Durch lachende Fluren ein flötender Bach.

Jugendlich milde
Beschwebt die Gefilde
Ewiger Mai;
Die Stunden entfliehen in goldenen Träumen,
Die Seele schwillt aus in unendlichen Räumen.
Wahrheit reißt hier den Schleier entzwei.

Unendliche Freude
Durchwallet das Herz.
Hier mangelt der Name dem trauernden Leide,
Sanftes Entzücken nur heißet man Schmerz.

Hier strecket der wallende Pilger die matten
Brennenden Glieder in säuselnden Schatten,
Leget die Bürde auf ewig dahin -
Seine Sichel entfällt hier dem Schnitter,
Eingesungen von Harfengezitter
Träumt er, geschnittene Halme zu sehn.

Dessen Fahne Donnerstürme wallte,
Dessen Ohren Mordgebrüll umhallte,
Berge bebten unter dessen Donnergang,
Schläft hier linde bei des Baches Rieseln,
Der wie Silber spielet über Kieseln;
Ihm verhallet wilder Speere Klang.

Hier umarmen sich getreue Gatten,
Küssen sich auf grünen samtnen Matten,
Liebgekost vom Balsamwest;
Ihre Krone findet hier die Liebe,
Sicher vor des Todes strengem Hiebe
Feiert sie ein ewig Hochzeitsfest.
 

Elízium *

Tovatűnt a panasz meg a bánat!
Elízium mámora árad;
Megszűnik a kín, a gyász –
Elízium árnyán
Örök üdv leng, ringat árján,
S az élet ezüst forrás-csobogás.

Örökös május
Sugarában a táj dús
Fénybe borul;
Arany álmok ölén illannak az órák,
A lélek örök tereket bolyong át,
És az Igazság fátyla lehull.

Öröm árad a szívben,
Nem hagy soha föl,
A fájdalom itt idegen, neve sincsen,
S a szomorúság már, ha szelíd a gyönyör.

Bársony gyepre csókolódzva dőlnek
A hű párok s legyezgeti őket
A balzsamos fuvalom.
A szerelem örök koronát lel,
Kardjával nem metszi a halál el,
S örökké tart a lakodalom.

Fordította: Rónay György

Elysium

Past is the groaning lament!
Elysium's joyous feasts
drown every woe.
Elysium's life:
eternal bliss, eternal floating -
a whistling brook flowing through laughing fields.

Youthful, mild,
animating the fields,
is eternal May;
the hours fly in golden dreams,
the spirit swells in unending space.
Here, truth rips the veil in two.

Unending joy
fills the heart.
Here the name of mournful sorrow is missing;
mere gentle delight is called pain.

Here the wandering pilgrim stretches
his weak, burning limbs in rustling shade,
lays his burden down for eternity -
The Reaper drops his scythe,
sung to sleep by the sound of the harp,
dreaming that he sees cut grass about.

He whose flag withstood thunderous attack,
he whose ears echoed from murderous roars,
mountains trembling under their thunder -
he sleeps here gently by the trickling brook,
which runs like silver, playfully over the pebbles;
only an echo remains of those wild spears clanging.

Here embrace faithful couples,
kissing each other on the smooth green turf,
lovingly caressed by the balsam winds of the west;
Love here finds a crown to wear,
safe from the severe blows of death,
celebrating an eternal wedding feast.

Translated by Emily Ezust

*Számomra érthetetlen, hogy a (nem csak) általam mélyen tisztelt Rónay György, fordításában miért hagyta el az utolsó két szakaszt.

 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése