Paul Verlaine Chanson d'automne – Őszi chanson – Jesenja pesma



Paul Verlaine (Portrait by Edouard Chantalat)

Metz 3 march 1844 – Paris 8 January 1896

Chanson d'automne

Les sanglots longs

Des violons

De l'automne

Blessent mon coeur

D'une langueur

Monotone.

Tout suffocant

Et blême, quand

Sonne l'heure,

Je me souviens

Des jours anciens

Et je pleure

Et je m'en vais

Au vent mauvais

Qui m'emporte

Deçà, delà,

Pareil à la

Feuille morte.

Őszi chanson

(Nyugat; 1917/ 9.)
Ősz hegedűl
Szünetlenűl
A tájon
S ont monoton
Bút konokon
És fájón..

. S én csüggeteg
Halvány beteg,
Mig éjfél
Zeng, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél...

Oh, múlni már,
Ősz! húllni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...

                             Fordította: Tóth Árpád
Őszi chanson

(Későbbi, ismert változat)

Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.

S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Mig éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.

 
Ó, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...

                             Fordította: Tóth Árpád

Jesenja pesma

Teške su tuge

Jeseni duge –

Cilik gusala

Srce mi kida:

Od boli rida

I neznanih zala.

Nešto me guši,

Bol mi u duši –

Čuj, ura tuče!

Zar dani sreće

Vratiti se neće?

Suze me muče...

Odlazim tako...

Vjetar me lako,

Ljetos kô lane,

Baca posvuda,

Ovud΄ onuda –

Suh list sa grane.

                             Prevod: Ivan V, Lalić