Babits Mihály Lelkem kiszikkadt mezején – Na sušnom polju mog duha – Auf meiner seele dürrem karst

Babits Mihály (Mihalj Babič)

Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, 1941. augusztus 4.

Lelkem kiszikkadt mezején

Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,

kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem
hogy az élete csupa seb.

Fojtó szélverte zord mezőn
böngészve, sírva keresek...
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,

 bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak, s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán
amit most lábadhoz teszek.

Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?

Na sušnom polju mog duha

Na sušnom polju mog duha

za onu berem cvet po cvet

koja je duša mog uma

i draža je no što je svet

koju bi rado video

radosnu u snovima,

a ipak sam ja kriv što je

ranjena među živima.

Na hladnom, surovom polju

prebiram, plačući tražim…

Jadne li puste ledine,

cveće tu jedva nalazim,

ubogo, svelo, odbeglo

baš kao i ja što umirem.

Evo i zadnjih strukova

koje za tebe ubirem.

Razmišljam katkad, bez mene

da li ćeš bolje živeti?

Da l’ će jesen tvoga leta

vedriji cvet ti doneti?

Prevod: Fehér Illés

Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011)

                                            Családi kör, Novi Sad,

Auf meiner seele dürrem karst

Ob ich auf meiner Seele Karst

noch ein paar Blumen für sie find?

Für sie, die mir so teuer ist,

viel teurer, als es Blumen sind?

Wie gerne säh ich sie beglückt,

träumend und wunschlos, frohgesinnt –

und bin doch selber daran schuld,

daß ungestillt ihr Herzblut rinnt.

Ich streune weinend durch den Karst,

gedörrt vom heißen Wüstenwind.

Die armen Blumen welkten hin,

so spärlich sie gewachsen sind.

Schon sterbend stehn sie wie ich selbst,

den Tod erwartend, müd und blind.

Doch nimm die armen Blümlein hin,

sie sind mein letztes Angebind.

Liebste, ich hab mich oft gefragt:

Wär es nicht besser, ich verschwind?

Folgt deinem Sommer dann ein Herbst?

Ein Feld, das heitrer für dich grünt?

Übersetzung: Géza Engl