Juhász Gyula Önarckép – Autoportret

Juhász Gyula - Đula Juhas

(Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.)

Önarckép

Vincent van Gogh elveszett levele testvéréhez

Oly szépen indult minden, drága testvér,
Emlékszel a kis Vincentre, aki
Az Isten egész kertjét le akarta
Festeni. Olyan égő színeket
És fényeket látott, hogy Tizián
Elbújhatott volna mellette. Mint
Ádám, aki először látta meg
E csodás festményét az Ismeretlen
Nagy Alkotónak, úgy bámultam én
E szép világot. Egy kicsit bolondnak
Tartottak ezért ők, a többi ember,
Akik bizony a nekik célszerű
Dolgok után törtetnek és reám
Azt mondották: Jobb volna valami
Okos dologba fogni. No, de engem
Elhibázott az Ismeretlen Mester
És most egy kertben, amelyet talán
A paradicsom ellentéteként
Teremtett, bűnhődöm nagy vétkemért,
Mert egyszerűen gazdagítni vágytam
A világot és embert s úgy szerettem
Az életet, ahogy a gyermekek.
Mindig is nagy gyermek maradtam én,
Testvér, hiszen tudod, mert te szerettél
S értettél engemet, elnézted azt,
Hogy boldoggá akartam tenni itt
Mindenkit, aki él, míg tönkrementem.
A legcsodálatosabb fényeket
Akartam festeni és elborult
Egész világom. No de én hiszem,
Hogy valahol egyszer majd az leszek,
Aki akartam lenni. Egyelőre
Elszenvedem az életet. Csak azt mind
Sajnálom, amit megfesthettem volna:
A képeket. Egy egész végtelent!

Autoportret

Izgubljeno pismo Vincenta van Gogha bratu

Tako je lijepo krenulo sve, dragi brate,

sjećaš se malog Vinsenta koji

cijeli je gospodnji vrt htio sam

naslikati. Tako je žarke boje

i sjaje vidio da bi Tizian

skriti se mogao pred njim. Ko

Adam koji je prvi put vidio

tu čudnovatu sliku Nepoznata

Velikog Stvaranja, tako sam zurio ja

u ovaj lijepi svijet. Malo me luckastim

smatrali zato oni, ostali ljudi,

koji su, bome, za unosnijim

stvarima žudjeli, pa su za mene

govorili: bolje bi za njega bilo

pametnije da počne stvari. No mene

pogrešno stvori Nepoznati Majstor,

pa sad u jednom vrtu što ga je možda

stvorio kao antitezu raja

ispaštavam svoj veliki grijeh

što sam jednostavno htio obogatiti

svijet i čovjeka i što sam tako

volio svijet kao djeca.

Uvijek sam i ostao veliko dijete,

brate, ti znaš, jer ti si me volio

i shvaćao, pa mi opraštao rado

što sretnim htjedoh učiniti svakog

ovdje, svakog tko živi, dok nisam propao,

najčudnovatije sam sjaje

naslikati htio, al se utamnio

potpuno moj svijet. No ja vjerujem

da ću jednom negdje ipak biti ono

što postati htjedoh. Zasad ću

otpatiti život. Samo sve ono

žalim što sam naslikati mogao:

slike. Cijeli jedan beskraj!

Prevod: Enver Čolaković