Babits Mihály Messze, messze – Daleko... daleko...

Babits Mihály (Mihalj Babič)

Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, 1941. augusztus 4.

Messze, messze

Spanyolhon. Tarka hímü rét.

Tört árnyat nyujt a minarét.

Bús donna barna balkonon

mereng a bíbor alkonyon. 

Olaszhon. Göndör fellegek,

Sötét ég lanyhul fülleteg.

Szökőkut víze fölbuzog.

Tört márvány, fáradt mirtuszok. 

Göröghon. Szirtek, régi rom,

ködöt pipáló bús orom.

A lég sürű, a föld kopár.

Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár. 

Svájc. Zerge, bércek, szédület.

Sikló. Major felhők felett.

Sötétzöld völgyek, jégmező:

harapni friss a levegő. 

Némethon. Város, régi ház:

emeletes tető, faváz.

Cégérek, kancsók, ó kutak,

hizott polgárok, szűk utak

Frankhon. Vidám, könnyelmü nép.

Mennyi kirakat, mennyi kép!

Mekkora nyüzsgés, mennyi hang:

masina, csengő, kürt, harang. 

Angolhon. Hidak és ködök.

Sok kormos kémény füstölög.

Kastélyok, parkok, labdatér,

mért legelőkön nyáj kövér. 

Svédhon. Csipkézve hull a fjord.

sötétkék vízbe durva folt.

Nagy fák és kristálytengerek,

nagyarcu szőke emberek. 

Ó mennyi város, mennyi nép,

Ó mennyi messze szép vidék!

Rabsorsom milyen mostoha,

hogy mind nem láthatom soha!

Daleko... daleko...

Španjolska. Livada šaren vez.

Sjena minareta britki rez.

Sa svog balkona sjetna dona

Zuri u grimiz nebosklona.

Italija. Kudravi oblaci,

Tamni i sumračni kišnjaci.

Vodoskoka mlazevi pršte.

Lomljen mramor. Mirte su mršte.

Grčka. Greben, groblje ruševina.

Magle puše vrhovi planina.

Sva zemlja golet, pust, zrak, gorje.

Pastiri, stada, smilje, borje.

Švicarska. Divokoze. Kremen štur.

Uspinjača. Nad oblakom majur.

Tamnozelene gorske doline.

Gristi bi mogli zraka svježine.

Njemačka. Gradić; kuća stara.

Krov na kat, okvir drvo šara.

Cimeri, krigle, bunari drevni,

Put uzak, tusti građani revni.

Francuska. Rasipnost, veselost.

Izlozi, slike i raskošnost.

Kolika živost, glasova roj.

Praporci, trube, zvona i – stroj.

Engleska. Magla i mostovi.

Dimnjaka čađavih dimovi.

Parkovi, dvorci, igrališta

I gojna stoka, ispašišta.

Švedska. Fjord čipkast moru srlja

Tamnomodrom ko gruba mrlja.

Divovska debla. Kristalna mora.

Plavokos narod lica bez bora.

Koliko naroda, gradova i slika.

Koliko dalekih krasnih krajolika!

Al ropska kob me maćuhinski pati,

Jer Sve njih mikad neću sagledati!

Prevod: Enver Čolaković