Kosztolányi Dezső Azon az éjjel – One su noći

Kosztolányi Dezső (Deže Kostolanji)

Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, 1936. november 3.

Azon az éjjel

Azon az éjjel
az órák összevissza vertek.
Azon az éjjel
holdfényben úsztak mind a kertek.
Azon az éjjel
kocsik robogtak a kapunk alatt.
Azon az éjjel
könnyben vergődtek a fülledt szavak.
Azon az éjjel
égett szobánkba gyertya, lámpa.
Azon az éjjel
féltünk a borzasztó homályba.
Azon az éjjel
arcunk ijedt volt, halavány.
Azon az éjjel
halt meg szegény, ősz nagyapám.

Azon a reggel
csupa rokon jött, sirató nép.
Azon a reggel
sürögtek az öreg mosónék.
Azon a reggel
kendővel kötötték fel gyönge állát.
Azon a reggel
lassan vezettek a földúlt szobán át.
Azon a reggel
rozsdás pénzt tettek kék szemére.
Azon a reggel
riadtan bámultam feléje.
Azon a reggel
csak hallgatott makacs ajakkal.
Azon a reggel
olyan volt, mint egy néma angyal.

One su noći

One su noći

sve ure nemirno kucale.

One su noći

bašće u mjesečini sjele.

One su noći

kola pred vratima tutnjala.

One su noći

zvona u suzama bubnjala.

One su noći

svijeće u sobi titrale.

One su noći

strave u sumrak hitrale.

One su noći

strah nam na licima sinuo.

One su noći

sijedi djed moj preminuo.

Onog su jutra

rođaci došli si plakati.

Onog su jutra

pralje veša došle kuću prati.

Onog su jutra

vilice njemu rupcem digli.

Onog su jutra

kroz sobu mene provest stigli.

Onog su jutra

novcem prekrili oči plave.

Onog su jutra

uplašeno stao mu kraj glave.

Onog su jutra

uporno šuteć ležao sveo.

Onog su jutra

bio ko nijem tihi anđeo.

Prevod: Enver Čolaković