Kosztolányi Dezső (Deže Kostolanji)
Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, 1936. november 3.
Litánia (Az én koromban…)
Az én koromban:
zörgött az egekben a gépek acélja.
Az én koromban:
nem tudta az emberiség, mi a célja.
Az én koromban:
beszéltek a falban a drótok, a lelkek.
Az én koromban:
vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek.
Az én koromban:
öngyilkosok ezrei földre borultak.
Az én koromban:
méreggel aludtak el a nyomorultak.
Az én koromban:
kínpadra feküdtek az árva, beteg nők.
Az én koromban:
lélekbe kutattak a lélekelemzők.
Az én koromban:
mint koldusok álltak a sarkon az épek.
Az én koromban:
recsegtek a trónok, a bankok, a népek.
Az én koromban:
mily dal remegett, a velőkig üvöltő.
Az én koromban:
prózára szerelte a verset a költő.
Az én koromban:
mindannyian ó de magunkra maradtunk.
Az én koromban:
sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.
Az én koromban:
nem volt, ki szegény szíveket melegítsen.
Az én koromban:
álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.
1932
Litanija (U moje doba…)
U moje doba:
nebo je tutanj mašina od čelika parao.
U moje doba:
šta mu je cilj, čovečanstvo nije znao.
U moje doba:
zidovi su šapatom duša i žica pričali.
U moje doba:
divlji, pomućeni jezici ogovarali.
U moje doba:
trupovi samoubica na zemlji ležali.
U moje doba:
bednici su sa otrovom spavali.
U moje doba:
dereži su preostali samotnim ženama.
U moje doba:
dušebriznici kopali u dušama.
U moje doba:
neoštećeni na uglu kao prosjaci su stajali.
U moje doba:
prestoli, banke, narodi su podrhtavali.
U moje doba:
zvuci pesama do kosti su prodrli.
U moje doba:
pesnici pesme u prozu su pretvorili.
U moje doba:
o, koliko smo svi mi usamljeni ostali.
U moje doba:
kad smo u hleb zagrizli, plakali.
U moje doba:
nije bilo nikog, ko bi sirotice umirio.
U moje doba:
Bog je na zlatnom krevetu bdio.
1932
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése