Tanja Stupar – Trifunović Utakmica – Mérkőzés

Tanja Stupar – Trifunović, Zadar 20. 08. 1977 –

Utakmica

Djeca trče po kiši u gumenim čizmama lokve toliko puta opjevane pršte pod njihovim nogama

kao naše godine

ja starim majko ja starim sine

obala je neplivaču urečeno mjesto kazne odakle gleda koliko daleko ne može otići

a sve me mami

Ja sam umoran majko neke zemlje su predaleke moje oči nisu dječije

i imam tamne krugove i imam crvene žilice unutra u oku imam te znakove

godine kao drvo godove kružne putanje kada sam spavao kada nisam spavao kada sam plakao

kada sam pio kada sam čekao da dođeš i rasporediš stvari po kući po svom

i spremiš ručak po svom i ispričaš mi kako treba da živim po tvom

onako kako ni ti nisi mogla

ali znaš da treba

da mi bude bolje

Otputovao sam u daleku zemlju daleko od tebe kenguri koji vise na tvom zidu

u predsoblju su mi sada bliže nego ti i sunce sija jače gore mi oči dok mu trčim u susret

da odigram s njim utakmicu

sa svojim brzim nogama sa suncem za vratom

ja sam dobar fudbaler možeš da se diviš mojim vještinama majko dok sanjaš da sam mlad 

i čuješ kako udaram loptom o spoljni zid kuće kao da hoću da ga razmrskam udarcima

i banem u tvoju sobu unutra

ne brini za mene ja sam u onoj toploj zemlji

ne vjeruj telefonima i plaču  ne vjeruj ljudima uopšte

to je bila samo još jedna utakmica

brat i ja smo tvoji vječni dječaci

pogledaj smijemo se uokvireni iza napuklog stakla na natkazni

vani pršte lokve pod nogama djece

kapljice su svud glasovi su svud

sve se slijeva niz okno u tvoj san

sve je u redu majko

tu sam

Mérkőzés

Gumicsizmákban szaladgálnak a gyerekek az esőben talpuk alatt szétfröccsennek a sokszor emlegetett pocsolyák

mint éveink

öregszem anyám öregszem fiam

a part az úszni nem tudó számára a vezeklés helye ahonnan nem mozdulhat

de minden csábít

Elfáradtam anyám egyes országok túl távol vannak szemeim már nem a gyereké

sötét karikásak tele vörös erekkel a szememben vannak a jelek

az évek nyomai mint fában az évgyűrűk körkörösek mikor aludtam mikor voltam ébren mikor sírtam

mikor ittam mikor vártam jöttöd hogy ízlésed szerint rendezd be a házat

készítsd az ebédet és elmeséld hogyan kell élnem törvényeid szerint

úgy ahogyan te sem tudnál

de tudod hogyan kell

hogy nekem jobb legyen

Távoli országba utaztam messze tőled a kenguruk melyek előszobád falán függnek

most közelebb vannak hozzám mint te és perzsel a nap szemeim égnek míg a találkára sietek

hogy megmérkőzzek vele

gyors lábaimmal a tűző napon

jó focista vagyok anyám csodálhatod cseleimet míg ifjúságomról álmodozol

és hallod a ház külső falán hogyan csattog a labda mintha szét akarnám rúgni

berontok szobádba

ne félts én abban a meleg országban vagyok

ne higgy a telefonoknak és könnyeknek ne higgy az embereknek

ez még csak egy mérkőzés volt

fivérem és én örökös tanítványaid vagyunk

nézd mosolygunk az éjjeli szekrényről a törött üveg mögött bekeretezve

kinn csobbannak a pocsolyák a gyerekek lábai alatt

mindenütt cseppek mindenütt zsivaj

az ereszről minden álmodba csorog

minden rendben van anyám

itt vagyok

Fordította: Fehér Illés