Zdravko Kecman Plakanje bilja – Növények sírása

Zdravko Kecman
Usorci kod Sanskog Mosta 1948. – Banja Luka 17. decembar 2019.

Plakanje bilja

Ti si uživala –

ti si uništavala korijenje bilju

i pepeo koji sam skupljao

pretražujući

džepove šuplje praznine

kucati u zid na kom raspet stojim

bolno kucati štapom sljepačkim u

oko nečije

Pođoh negdje a mrak mi beza oči

primjetih sjenku kako glođe sivu

stvarnost

metafizičko stanje uma korozijom

zaštićeno

niz drvorede sam

šaputao riječi brišući pamćenje

dok su koštani skeleti prozirno

sipalu u  granju

dok su se kockala moja stopala

na kamenčićima punim strijepnje

Ludo je vrijeme

mjerači tišine izgubili rasporede

prelazio sam pogledom uspravna stabla

iz krošanja kapalo bilje

u zemlju plaklo

Növények sírása

Élvezted –

megsemmisítetted a növények gyökereit

és a hamut melyet az üres semmi zsebeit

kutatva

azokból gyűjtöttem

kopogtatni a falat melyre felfeszítettek

vakok botjával fájdalmasan kopogtatni

valaki szemeit

Nekiindultam de szemeimet bekötötte a sötétség

észrevettem az árny hogyan marja a szürke

valóságot

az értelem metafizikus állapota rozsdával

védett

a fasorok mentén

suttogtam törölve az emlékezetet

míg a csontos maradványok áttetszően

kopogtak az ágakon

míg talpaim a szorongással teli

kavicsokkal játszottak

Bolond korszak

a csöndmérők elveszítették beosztásukat

szemléltem az egyenes fatörzseket

koronáikból a növények sírva

hullottak a földre

Fordította: Fehér Illés