Tatjana Bijelić Šta ćemo s knjigama? – Mi legyen a könyvekkel?

Tatjana Bijelić Sisak 27. 05. 1974 –

Šta ćemo s knjigama?

Kupili su stan, stvaran i prostran

kao pseća kućica, kompaktan

ko kučeća loža, u gradu koji liči

na ostale gradove u stanju skučavanja.

U stanu su uski otvori,

dovoljno za tijelo bez vode

u ćelijama, jedno od njih usukano

izučava strelice na zidu, ovaj mali

klaustrofobijum može da se proširi

tapkanjem prstiju po raznosmjernim znacima,

vidi, otvaraju se prostori, staće nam sve

iz stare kuće, ovdje

to zovu slotovima,

i nije baš lijepa riječ, u ravnini očiju

ljudi koje voliš stanuju u ladici u zidu,

u ostalim pretincima veliki i mali

predmeti, dosta hrane, zaštićen izvor vode,

programirani obroci, tastature, ekrani,

sredstva za poliranje, sedativi,

razne potrepštine, uklopilo se

sve osim nekoliko kutija knjiga,

čekaju pred rupom neraspoređene.

Stan ih podsjeća na dnevne novine

bez kulturne rubrike, neko je predložio

da se prodaju s popustom one koje nisu

pročitane dvaput, potrebne su nove selekcije,

odbacivanje u okoliš, uzeće ih lutalice, azilanti

i prepošteno vratiti do vrata stana.

Biće im žao, kao iz filma

gdje odbačeno kuče pronađe gazdu

koji ga je danima sakatio,

biće im žao, mnoge su s posvetom

mole pisce za izvinjenje,

kad bi bar neko nešto kupio, bilo bi lakše

kupili bi stan sa više slotova,

ako se budu pisale knjige

udomiće nove,

slagaće ih dok ne popune praznine –

Kupili su stan, stvaran i prostran

čitali su mnogo pa se istrošili,

novca je ostalo dovoljno

za jednu kutiju šibica.

Mi legyen a könyvekkel?

Lakást vettek, igazi, tágas

kutyaól, arasznyi

kutyapáholy, a többi

városhoz hasonló szűk városban.

A lakásban keskenyek az átjárók,

a cellában kiszáradt testnek elegendőek,

egy közülük szorongva tanulmányozza

a falon lévő átlókat, ez a kis klausztrofóbium

az ujjak különböző irányokban lévő

jelek tapogatásával tágasabbá tehető,

nézd, kinyílik a tér, a régi házból

minden el fog férni, itt ezt

bálázásnak hívják,

nem valami szép szó, az emberek akiket szeretsz

szemmagasságú fiókokban a falon élnek,

a többi ládikókban kisebb nagyobb

tárgyak, elegendő élelmiszer, védett vízcsap,

tervezett étrend, billentyűzetek, képernyők,

kellékek polírozáshoz, nyugtatók,

egyéb eszközök, minden a maga

helyén a könyveken kívül,

egy sarokban rendezetlenül hevernek.

A lakás kultúrrovat nélküli napilapra

emlékeztet, valaki ajánlotta

melyeket legalább kétszer nem olvastak

árengedménnyel el kell adni, szükség van az új szelekcióra,

eldobni a környéken, a csavargók, menekültek

ha megtalálják a küszöb elé teszik.

Sajnálják, mint a filmben

mikor a kivert kutya gazdájára talál

aki napokon keresztül bántalmazta,

sajnálják, sok a kézjeggyel ellátott

az íróktól bocsánatot kérnek,

bár venne valaki valamit, könnyebben

vehetnének több asztallal nagyobb lakást,

ha még írnak könyveket

otthont adnak az újaknak,

sorakoztatják az üres helyek megteltéig –

Vettek egy lakást, valósat, tágasat

sokat olvastak sokat költöttek,

végül a maradék pénzből

tellett gyufára.

Fordította: Fehér Illés