Milenko Stojičić Andrić, – / Andric, –

Milenko Stojičić 
Mrkonjić Grad 22. jauar 1956. – Banja Luka 11. maj 2019.

Andrić, –

Predosjećajan Pisac  Pisao poslije napisanog i pročitanog

Poetičar samotinje Delirik u Samnini Svijeta Filozof  Tihovanja

Perom diriguje filharmonijom šutnje

Sijevnuо blagim osmijehom; uzdahnula slovcad

probuđene priče spisane na licu; providjelo se u tami

čitanja, sijevnulo u izmgli(ci) tumačenja

Na dlanu mreža Svesvijeta/ Sveživota

Linija dugovječja urezbarena u mostovima vinutim

do Boga lijepog pisanja i građenja,

u stazama i bogazama  Bosne Od Bosne

Pero strahom repetirao; čitači dezerterali iz Biblioteke;

rafe, rovovi od knjiga; pucnji sa grudobrana

hrbata Njegovih Lijepih knjiga

Tiši od Tišine Samlji od Samosti

Krišom prelazi most od sjenke svog imena

I most od riječi od korica do korica knjige

Vila Beletra češlja perčin Njegovim perom,

spliće pletenice  u Njegove rečenica, kupa se

u Drini romana, zamjesečena u tijelo Gospođica

On šeta u sutonu teksta

Salijeva stravu; u mastionici teška kap olova taljenoga

zrna smrti, kap Drine, osmijehnut fluid nečega

što će tek biti napisano

Ne piše otkad je pisan, ne čita otkad je nepročitan

Gine u poginulim likvima

Zakriva list rukom; tajnopis doktoru Levenfeldu

Andric, –

Előérzettel megáldott Író a már Leírt és olvasott után írt

A magány költője Tudaton túli a Magány Világában a Csend Filozófusa

A csend zenekarát pennájával vezényli

Csendes mosolya villám; felsóhajtottak a betűk

arcán megelevenedett mesék; világított

az olvasás sötét világában, villámlott a ködös magyarázatokban

Tenyerén a Mindenség/ Mindenélet fonata

A magasztos írás és építészet Istenéhez

emelkednek a halhatatlanság vonalaival faragott hidak,

Boszniából Boszniába vezető utakon szorosokon

tolla félelmet áraszt; az olvasók megszöktek a Könyvtárból;

polcok, könyvekből árkok; szikrák

Szép Könyveinek borítólapjairól

a Csendtől Csendesebbek a Magánytól Magányosabbak

Titokban lépi át a nevéből alkotott híd árnyékát

És a köteteket összekötő szóáradatot,

Villa Beletra hajfonatát Tollával fésüli

történetét Mondataiba szövi, a Drina* regényében

Kisasszony** képmásában fürdik

A szöveg félhomályában ballag

Riadalmat kelt; a kalamárisban olvasztott ólomcsepp

halálmag, csepp a Drinából, valami mosolygós fluidum

az amivel írt

Nem ír mióta írt, nem olvas mióta nem olvassák

Halott nyirokban leli halálát

Kezével takarja a lapot; titkosírás Levenfeld*** doktornak

Fordította: Fehér Illés

*Na Drini ćuprija 1945. – Híd a Drinán

**Gospođica 1945. – A Kisasszony

***Dr. Max Levenfeld orvos volt, zsidó-keresztény családból, Szarajevóban, a huszadik század elején. Elhagyja Boszniát és a vasútállomáson találkozik az íróval. Andrić egy híres levelet írt neki (Levél 1920-ból - Pismo iz 1920).

Milenko Stojičić (1956), pjesnik, prozni pisac, esejista, kritičar, antologičar, publicist. Osnovnu školu i gimnaziju završio u Mrkonjić-Gradu, u Beogradu studirao jugoslovensku i svjetsku književnost. Živi u Banjaluci. Zaposlen na Radiju RS...

Objavio: tri knjige poezije („Stilus“, „Psalmi i prokletstva“, „Brižit Bardo književnosti“), sedam knjiga pripovjedaka, jedanaest romana, dvanaest antologija i panorama... Dobio dvadesetak nagrada za prozu i poeziju. Prevođen na engleski, francuski, njemački, poljski, litvanski i slovenački jezik...

Milenko Stojičić (Sztojicsity Milenko) író, költő, esszéista, kritikus, publicista. Az általános iskolát és gimnáziumot Mrkonjić-Gradban végezte, Belgrádban a Bölcsészkaron jugoszláv és világirodalmat hallgatott. Banja Lukán a Szerb Köztársaság Rádióállomásának munkatársa. Eddig három verseskötete, hét elbeszéléskötete, tizenegy regénye jelent meg.  Számos rangos irodalmi kitüntésben részesült. Műveit angol, német, francia, lengyel, litván és szlovák nyelvre fordították.