Ratko Đogatović Svakodnevno – Naponta



Ratko Đogatović (Gyogatovity Ratko)

Srednja Snjegotina kod Čelinca, 1956 –

Svakodnevno

Vrijeme nas obrće kao stroj.

Koliko nas je danas u pokretu,

a koliko nas samo nema,

u sutra konačnom epilogu?

Tek, svanulo je još jedan dan u sivom nizu dana.

I dok nižemo svoje datumiće, godine,

život se niti pravo živi,

niti se tek tako odbaciti može.

Bitka uvijek počinje

i završava na početku.

Mi smo ta zbrka i mrtva trka

koja je vječno na gubitku.

Mi koji ne biramo sredstva,

koliko smo svoji zlokobni ciljevi.

Koliko se, uopšte, možemo dozvati sa zvonika,

koliko prepoznati sa vidika?

Jer, ne samo vreba,

nego i obara slijepi metak sudbine.

A kada se dublje zagledamo u vlastiti lik,

vidimo, da smo prema smrti,

nikakvo rastojanje između sebe i ništavila.

Naponta

Az idő mint gép forgat bennünket.

A holnapi végelszámoláson

hányan leszünk a ma még mozgásban levők között

és hányan távozunk?

A szürke napok sorozatában új virradat.

És míg időpillanatainkat, éveinket sorakoztatjuk,

se nem éljük igazán az életet,

se csak úgy eldobni nem tudjuk.

Az ütközet mindig a kezdetben

kezdődik és végződik.

Mi vagyunk az a zűrzavar és halotti futam,

az örökös kárvallottak.

Mi akik eszközeinket nem válogatjuk,

baljós céljaink rabjai vagyunk.

Egyáltalán szólíthatunk-e a toronyból

s a kilátóból megismerjük-e önmagunkat?

Mert a sors vaktában kilőtt lövedéke

nem csak les, le is dönt.

És mélyen magunkba nézve

látjuk, útban a halál felé

nincs távolság közöttünk és a semmi között.

Fordította: Fehér Illés