Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2014. április 22., kedd

Tornai József Egy telefonfülke előtt – Ispred govornice


Tornai József (Jožef Tornai) Dunaharaszti, 1927. október 9. -




Egy telefonfülke előtt

Egy telefonfülke előtt állok,
nézem, a ködben
a varjú merre száll,

sűrű, sűrű a köd, lehet,
a varjú is csak egy ködcsomó:
csupasz diófára billen,
de rögtön fölcsap a hegy csúcsa felé,
hol már köd az erdő,
erdő a köd,

kinyitom a fülkét, hideg, párás
kagyló: mondom a szerelmemnek,
varjút lestem a ködben,
gyerekkoromban
mindig szerettem volna
varjút lőni a nyilammal,

hagyd ott a gépelést, mondom neki,
mássz föl hozzám a hegyre,
az éjjel édes húsoddal
álmodtam, még az ujjaim is itták
juharfa-mézedet,

előbb hallgat,
majd azt mondja, nem jön, mert nem szeret
és ne beszéljek otrombaságokat
már kora délelőtt,

kilépek a fülkéből,
köd lóg az útkanyar fölött,
a buszok ablakán

és kár, kár, kár!
belehussan a ködbe
varjú-szivem.


Ispred govornice

Ispred govornice stojim,
gledam, kuda
leti vrana u magli,

gusta, gusta je magla, možda
je i sama vrana samo magla:
na goloj grani oraha balansira
pa prema vrhu brda prhne
gde je šuma magla,
magla je šuma,

otvaram govornicu, hladna, vlažna
slušalica: govorim svojoj ljubavi
u magli sam vranu vrebao,
kao dečak
uvek bi voleo
ustreliti vranu,

govorim njoj, ostavi kucanje,
popni se na brdo do mene,
noćas sam s tvojim slatkim
mišićima sanjao, još i prsti su mi
tvoju slast javora pili,

prvo šuti,
pa kaže, neće doći jer me ne voli
i da već rano jutro
ne pričam bedastoće,

izlazim iz govornice,
nad krivinom, na prozorima
autobusa magla visi 

i grak, grak, grak!
moje srce poput vrane
u magli nestaje.

                             Prevod: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése