Tornai József Egy telefonfülke előtt – Ispred govornice



Tornai József (Jožef Tornai) Dunaharaszti, 1927. október 9. -

Egy telefonfülke előtt

Egy telefonfülke előtt állok,
nézem, a ködben
a varjú merre száll,

sűrű, sűrű a köd, lehet,
a varjú is csak egy ködcsomó:
csupasz diófára billen,
de rögtön fölcsap a hegy csúcsa felé,
hol már köd az erdő,
erdő a köd,

kinyitom a fülkét, hideg, párás
kagyló: mondom a szerelmemnek,
varjút lestem a ködben,
gyerekkoromban
mindig szerettem volna
varjút lőni a nyilammal,

hagyd ott a gépelést, mondom neki,
mássz föl hozzám a hegyre,
az éjjel édes húsoddal
álmodtam, még az ujjaim is itták
juharfa-mézedet,

előbb hallgat,
majd azt mondja, nem jön, mert nem szeret
és ne beszéljek otrombaságokat
már kora délelőtt,

kilépek a fülkéből,
köd lóg az útkanyar fölött,
a buszok ablakán

és kár, kár, kár!
belehussan a ködbe
varjú-szivem.

Ispred govornice

Ispred govornice stojim,

gledam, kuda

leti vrana u magli,

gusta, gusta je magla, možda

je i sama vrana samo magla:

na goloj grani oraha balansira

pa prema vrhu brda prhne

gde je šuma magla,

magla je šuma,

otvaram govornicu, hladna, vlažna

slušalica: govorim svojoj ljubavi

u magli sam vranu vrebao,

kao dečak

uvek bi voleo

ustreliti vranu,

govorim njoj, ostavi kucanje,

popni se na brdo do mene,

noćas sam s tvojim slatkim

mišićima sanjao, još i prsti su mi

tvoju slast javora pili,

prvo šuti,

pa kaže, neće doći jer me ne voli

i da već rano jutro

ne pričam bedastoće,

izlazim iz govornice,

nad krivinom, na prozorima

autobusa magla visi 

i grak, grak, grak!

moje srce poput vrane

u magli nestaje.

                             Prevod: Fehér Illés