Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.
77 (Kiléptem a házból…)
Kiléptem a házból hogy köszöntselek és megdicsérjelek kezeim érintésével
hadd tudja meg mindenki te az én párom vagy feleségem és barátom
nem cicomázlak ruhákkal és nyegle szavakkal ahogyan a nőkhöz általában illik
csak melletted vagyok értelemmel beszélsz hozzám és közösen dolgozunk
hogy gyerekeinkkel együtt könnyebben megélhessünk
nem vagyunk már egészen fiatalok
de állandóan a fiatalok csoportjaiban tartózkodunk
nincs hogy miért féljünk tőlük
vagy mért is félhetnének ők mitőlünk
a végtelenség két pontja között egyszál kötélen vándorolunk
és ott is odahaza vagyunk ahol idegennek néznek bennünket
egyszerű ételek gőzölögnek tányérjainkban
néha csinálok valamit amit művészetnek neveznek
mindig a szegények és az elszánt harcosok oldalán állunk
mi is kellene még
nem különbözők csak számbavehetők akarunk lenni köztetek
mert aki álmos aludjon de aki lámpásnak rendeltetett az égjen
íme kinyitom kapuinkat szél jár előttünk és széthordja madaraim énekét.
77 (Istupio sam iz kuće…)
Istupio sam iz kuće da te
pozdravim i doticajem mojih ruku pohvalim
neka svi saznaju da si ti
moja saputnica supruga i družica
kako uobičajeno priliči
ženama ne kitim te haljinama i razmetljivim rečima
samo sam pored tebe razumno
mi pričaš i zajedno radimo
da zajedno sa decom lakše
živimo
nismo više potpuno mladi
ali stalno smo u društvu
mladih
nema razloga da se od njih bojimo
ili zašto bi se oni od nas
bojali
između dve tačke beskraja
na jednoj jedinoj žici pešačimo
i tamo smo kod kuće gde nas
strancima smatraju
u našim tanjurima
jednostavna hrana se isparava
koji put nešto pravim što
umetnošću nazivaju
uvek smo na strani siromaha
i odvažnih boraca
šta bi još trebalo
među vama ne želimo biti
različiti samo oni kojima računate
jer pospanac nek spava ali
ko je stvoren da svetiljka bude neka plamti
evo otvaram naše kapije ispred
nas je vetar i pesme mojih ptica širi.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése