Kassák Lajos: 90 (Meghalt a kedvesem…) – 90 (Umrla je moja dragana…)

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

90 (Meghalt a kedvesem…)

Meghalt a kedvesem anélkül hogy búcsút mondott volna lehunyta a szemét s most hidegen és mozdulatlanul fekszik

fiatal volt alig tizennyolc éves ragyogott a bőre s fölnevetett ha napközben megérintettem

sokat beszéltem róla az ismerőseimnek a férfiak ilyenkor elkomorodtak s a nők elfordították fejüket a végtelen ég felé

roppant büszke voltam rá hogy ez a különösen szép lány az én szeretőm

a haja kék az ajka piros a medencéje egészségesen domború s a lábai hosszúak és egyenesek

gyorsan de mégis egészen kimondott szavakkal beszélt

most holtan fekszik a párnák között és fehérebb és csöndesebb a frissen mosott ágyneműnél

nem tudom megérteni mért kívánkozott el erről a földről milyen kevés embert szeretnek úgy ahogyan én őt szerettem

kérdezek tőle nem is válaszol

és hiába kérdezem az angyalt is aki ott áll a halottas ágy fejénél

ő sem válaszol.

90 (Umrla je moja dragana…)

Bez da se oprostila umrla je moja dragana oči je sklopila i sad hladno nepomično leži

mlada je bila jedva osamnajst godina njena koža je sjajna bila i smejala se kad sam nju tokom dana dotaknuo

o njoj mojim poznanicima puno sam pričao muškarci uglavnom su se uozbiljili a žene su glave prema beskrajnom nebu okrenule

neizmerno sam se ponosio da je ta vanredno lepa devojka moja ljubavnica

kosa joj je plava usne crvene karlica sasvim obla a noge dugačke i prave

brzo ali razgovetno je govorila

sad međ jastucima mrtvo leži i belja i tiša je od sveže oprane posteljine

ne mogu shvatiti zašto je žudela napustiti ovu zemlju kako sam ja nju voleo malo koga su voleli

pitam nju ni ne odgovara

i zalud pitam i anđela iznad njene mrtve glave

ni on ne odgovara.

                             Prevod: Fehér Illés