Kassák Lajos: 94 (Ki jár a kertben…) – 94 (Ko hoda u vrtu…)

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

94 (Ki jár a kertben…)

Ki jár a kertben hogy virágzik a föld és énekelni kezd kalitkábazárt madaram

ki az ki írást tesz az asztalomra és átlép a falakon melyekből nedvesség szivárog

nevemen szólítanak és látom az üldöző katonák árnyékát a kék égen

szaladj szaladj mondja valaki a hátam mögött de két lakat van az ajtón amelyen kiléphetnék

két rózsa nyílik a vázában

arcképed a távoli fényben

engedjétek meg hogy köszöntsem őt könyörgök az őrség felé engem vár ő friss vízzel a korsójában s az édesség gyümölcseivel a keblén

évszakok váltakoznak fölöttem anélkül hogy valaki meghallaná kiáltásom

ó hol vagytok most barátaim és ti ellenségeim is mind

emlékszem még arcotok ráncaira sötét szemeitekre s a fegyverekre miket nevetéstek hullámaiban viseltek

ti akik irigyelitek az élőket és átkozódtok a halottak fölött vigyétek szét vérből merített énekeimet

egyazon órában gondolok rátok és a kedvesemre

az ő arcának fényében meneteltek mint minden ezen a világon

az ő világosságában írom én is ezt a költeményt

és boldog vagyok hogy virágzik a földem s vidáman énekel kalitkábazárt madaram.

94 (Ko hoda u vrtu…)

Ko hoda u vrtu da zemlja cveta i moja u krletku zatvorena ptica pevati počela

ko je taj ko mi na stol pismo ostavlja i zidove iz kojih vlaga se cedi prekorači

po imenu me oslovljavaju i na plavom nebu senku vojnika progonioca vidim

trči trči reče neko iza mojih leđa ali dva lokota su na vratima preko kojeg bi mogao izaći

dve su ruže u vazi

u dalekom odsevu tvoj portret

dozvolite da pozdravim nju preklinjem stražare u krčagu sa svežom vodom i na grudima sa plodovima slasti me čeka

godišnja doba se menjaju bez da iko moje vapaje čuje

moji prijatelji a i neprijatelji gde ste vi sada

sećam se vaših naboranih lica tamnih oči i oružja koje ste u valovima grohota nosili

vi koji živima zavidite i preko preminulih hulite raznosite moje krvlju nadanhute pesme

u istom času mislim na vas i na moju draganu

kao uostalom sve na ovom svetu u sjaju njenog lica koračate

i tu pesmu u njenom svetlu pišem

i sretan sam jer moja zemlja cveta i moja u krletku zatvorena ptica peva.

                             Prevod: Fehér Illés