Kassák Lajos: 95 (Egy követ dobtam a magasba…) – 95 (U vis sam kamen bacio…)

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

95 (Egy követ dobtam a magasba…)

Egy követ dobtam a magasba és nem tért vissza a földre

kinyitottam egy kalitkát s a madár nem akart elszállni

emlékszem egy lányra akit soha nem láttam s hiába kérdezem milyen lehet a lány hogy többé nem tudom elfelejteni

árva gyermek vagyok én akit egy szál ingecskében itt felejtettek a város közepén

az idő múlik fölöttem s én egyhelyben forgok emlékeim hintáján

a sárga tarlókon szaladnak egykori pajtásaim s látni őket amint belerohannak a kék égbe

két béresember baktat napnyugat felé s egy aranykerék gurul a fejük fölött

később az édesanyámat is megismerem kosár tiszta ruhával a fején éppen a városba tart

így adom össze a világot aztán széttöröm és elosztom akár a frissensült kenyeret

de hol van a lány kérdezem az ismeretlen akire olyan mélyről emlékszem

süket a tér csak egy fa emelkedik a pusztában acélsövénnyel a dereka körül

s lehet hogy a lány ott áll a nagy fa alatt

de a nagy fa nagy sárga rózsákat virágzik

és eltakarja serdülő kedvesem.

95 (U vis sam kamen bacio…)

U vis sam kamen bacio i na zemlju nije se vratio

otvorio sam krletku a ptica nije htela odleteti

sećam se devojke koju nikad nisam video i uzalud se pitam kakva je ta devojka koju više ne mogu zaboraviti

siroče sam koga su u jednoj košuljici u sredini grada ostavili

prolazi vreme a ja na jednom mestu u vrtešci mojih uspomena se vrtim

negdašnji moji drugari na žutim trnjicima trčkaraju i moguće ih je videti kako u plavet jure

prema zapadu dva težaka koračaju a iznad njihovih glava zlatan kolut se kotrlja

kasnije i majku upoznajem na glavi sa čistim rubljem punom košarom upravo u grad ide

ovako slažem svet pa razbijem i poput sveže pečenog hleba podelim

ali pitam se gde je ta nepoznata devojka koja mi je u dubokom sećanju

gluh je trg u pustaru oko struka s čeličnim okovom tek jedno drvo se vine

i moguće je da ta devojka ispod velikog drveta stoji

ali na tom velikom drvetu velike žute ruže cvetaju

i zaklanja moju mladu draganu.

Prevod: Fehér Illés