Leslie Woolf Hedley Postscript: Hungary – Utóirat: Magyarország – Postskriptum: Mađarska

Leslie Woolf Hedley

New Jersey March 23, 1921 – Santa Rosa July 29, 2013

Postscript: Hungary

Without politics other than freedom
the teeth of politics chow us to bits.
Tanks celebrate our tombs
tumbling down this momentary house of cards
built on the liberty of rooftops.

Cliches of death dangle from our trees.
We become slowly dying men
hanging on to hands of a monster clock,
trying to postpone its striking hour.

Never having had this freedom
we sample it on burning boulevards,
while murder is shared with poisoned bread.
Cordite paprikas our food.

We blunder into comrades we have never known.

When surrounded by cannon the spirit creates
a louder thunder. We rise above ourselves,
but Europe stands by watching history
as though it were immune.

Tomorrow these avenues will be scrubbed,
schoolbooks replace our guns,
prisoners locked away into frozen forevers
of Siberia.

Now for us the winds wail and swim away
like newspapers sinking deep into the Danube. 

Utóirat: Magyarország

A szabadság politikája nélkül
a politika fogai szaggatnak széjjel.
Háztetők szabadságára épített
pillanatok kártyavárát ledöntő
tankok ünneplik sírjainkat.

A halál közhelyei függenek fáinkról.
Élő holttestekké válunk
kik a szörnyeteg-óra mutatóiba kapaszkodunk
hogy elodázzuk az ütés idejét.

Mert nem volt soha ilyen szabadságunk
égő körutakon veszünk mintát belőle
és mérgezett kenyér mellett gyilkosság
paprikázza szíves ételünket.

Sohasem látott bajtársakba ütközünk.

Az ágyúk gyűrűjébe fogott lélek
nagyobb mennydörgést hallat: Fölülmúljuk magunkat,
de Európa áll csak, bámulja a történelmet,
mintha sebezhetetlen volna.

Holnapra fölsúrolják az utcákat
iskoláskönyvek váltják föl fegyvereinket
a Szibéria megfagyott Mindörökkéi
őrzik a foglyokat.

Most szelek sikoltanak fülünkbe s elúsznak
mint a Dunába fulladó újságpapír. 

                             Fordította: Vitéz György

Postskriptum: Mađarska

Svaka politika osim slobode

je politika koja s kljovama trga.

Tenkovi slave naše grobove

koji na krovove građenu kulu od karata

trenutaka slobode rušili.

Otrcane fraze smrti vise na našem drveću.

Pretvaramo se u polako umiruća tela

koji se u kazaljke sata monstruma hvatamo

da bi odložili čas otkucaja.

Nikad nismo imali ovakvu slobodu,

od nje uzorke iz plamtećih bulevara uzimamo

jer pored ubistva otrovan hleb nam nude.

Paprikaš od baruta je naša hrana.

Susrećemo nikad znane jarane.

Duh kad je okružen kanonadom topova

glasniju grmljavinu stvara. Sebe smo nadmašili,

ali promatrajući povest Evropa samo stoji

misleći da je nepovrediv.

Avenije će sutra biti oprane,

udžbenici zameniti oružje,

zatvorenici su u smrznutom doveku

Sibira.

Sad povike vetrova se čuju i poput

potonulih novina nestaju u dubini Dunava.

                             Prevod: Fehér Illés