Pethes Mária Égre karcolt üzenet – Na nebo urezana poruka

Pethes Mária

Égre karcolt üzenet – Boros Ágotáért

Mit tegyünk, jaj, mit tegyünk
a kisiklott karórákkal? Sosem
ölelkeznek már mutatóik.
Légpárnás felhők úsznak,
begyűjtöm a csillagokat,
elmosogatom és tiszteletedre
hiánytalanul visszadobom
őket az égre.

Jaj mit tegyek, mit tegyek?
Halott anyám hangját játssza
oda-vissza az éjszaka. Az energia-
takarékos hold alatt tücskök
beomlott óvóhelyénél gyászzenét
ciripel az idő. Megszökik előlem
az út, de Isten egy vérző galagonya-
bokor mellett, integet.
Majd ő hazavezet.

Mit tegyünk, jaj mit tegyünk
az Interneten elárvult felhasználó-
nevekkel, az égre karcolt üzenetekkel,
mert reggel mindig gyorsvonatszél
érkezik. Neked kell kiegészítened
az elgázolt mondatokat. Szemünk
árkába évszakok zuhannak.
De mi lesz a liliomok nélkül maradt
koronákkal, a harangok áhítatával?

Jaj, mi lesz velünk, mi lesz velünk,
hogyan egyensúlyozzunk a frissen
ásott sírok mellett? Hány halál rabolja
ki még hatodik érzékünket, hány
hiány telepszik még mellkasunkra,
míg egy felülírhatatlan virradat
elrongyolja torkunkban
a visszafojtott sírásokat?

Na nebo urezana poruka – za Agotu Boroš

Šta da radimo, joj, šta da radimo

sa iskliznutim časovnicima? Njihove

kazaljke više se nikad neće grliti.

Zračni jastuci u obliku oblaka plove,

ukupljam zvezde,

operem ih i u tvoju čast

bez izuzetka sve ponovo

na nebo bacam.

Joj, šta da radim, šta da radim?

Glasove moje umrle majke

neprestano ponavlja noć. Ispod

energiaštedljivog meseca pri oronulog

brloga cvrčaka vreme tužaljku

svira. Pobeže cesta ispred mene

ali Bog pored krvarećeg

džbuna gloga maše.

On će me kući odvesti.

Šta da radimo, joj, šta da radimo

na Internetu osirotetim korisničkim

imenima, na nebo urezanim porukama,

jer sa jutrom uvek vetar brzog voza

stiže. Pregažene rečenice ti

moraš dopuniti. U prokope

naših očiju stoleća padaju.

Ali šta će biti sa krunama

bez ljiljana i čežnje bronza?

Joj, šta će biti s nama, šta će biti s nama,

kako uspostaviti ravnotežu

na svežim humkama? Koliko će još smrt

opljčkati naše šesto čulo, koliko

manjka nastaniti na naše grudne koševe

dok jedno neopozivo svanuće

ne pocepa u našim grlima

ugušene jecaje.

                             Prevod: Fehér Illés