Pethes Mária
Sárgarigóének
Konstanty Ildefons GaŁczyŃskinek
A tűz fia vagy
A lámpást hordozó
Megvallott szerelmek fölött virrasztasz
nehogy a hitet tevő szavak
csonkolt fák kampóin fennakadjanak
Tavaszra őrized
a havazás ölelésébe takart virágzást
Ne félj
abból a tisztaságból megélünk majd
Vigyázod a kizöldülő öröklétet
nehogy eltiporhassa erdők hordája
Karcsú napok rétjén szétteríted
védett madarak énekét
Pásztora vagy az állhatatos csillagképeknek
eljövendő fényéveket jósolsz nekik
Jégpáncél alá húzódott világ fölé
szabatos szavakkal Te tartasz inkubátorfényt
Gőgicsélő rózsatöveket dajkálgatsz
és gégédben cetek sírásával értelmet adsz
halak néma tátogásának
Magasztalod
a hatalommal szembeszegülő alázatot
Névtelen ürességeket töltesz meg
sziklák ölében eredő csermelydalokkal
A csönd szikráit lázas kövekként zúdítod
borízű homályokra
és tűzvészként kígyóznak elő verseid
a szomorúság tövises indái között
fedezéket kereső sárgarigó torkából
Pesma vuge
Konstantinu Ildefonsu Galčinskom
Sin si vatre
Nosač svetiljke
Nad priznatim ljubavima bdiš
da reči vere ne bi ostali
na osakaćenim granama drveta zakačeni
Za proleće čuvaš
sa snežnim zagrljajem pokriveno cvetanje
Ne boj se
preživećemo sa tom čistotom
Čuvaš zazelenu večnost
da ne bi zgazili horde šuma
Livadama vitkih dana
pesmu zaštićenih ptica razastiraš
Pastir si ustrajnim sazvežđama
buduće svetlosne godine im predskazuješ
Svet ispod ledene kore
brižno biranim rečima Ti osvetljavaš
Tepave čokote ruža dadiljaš
u svom grkljanu plačem kita daješ smisao
nemom zjapu riba
Celivaš
vlastima suprotstavljajuću poniznost
Bezimene praznine sa žuborenjem potoka
koji iz krila stena izviru puniš
Iskre tišine na nakresanu tamu
kao usijane kamene sručiš
tvoje pesme iz grla zlatne vuge
koja se među trnovitim viticama tuge
skriva poput vatre izviru
Prevod. Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése