Tóth Judit (Judit Guillaume) Oráció sötétedéskor – Beseda u sumraku



Tóth Judit (Judit Guillaume) Budapest, 1936. május 10. –  

Oráció sötétedéskor

A kívánságot, a törekvést
kemény kézzel oldozd le rólam.
Fullaszd meg a hideg homokban
sürgős igyekezetemet.
Hiszen sehová nem vezet
az út a sáros partszegélyen.

Segíts megülnöm észrevétlen.
Vedd Magadhoz a szememet,
ne láthassam, amire éhes
lehet a látás, ne akarjak
formát, zenét. A pillanatnak
mézéből ne próbáljak inni.

Tanítsd meg a közönyt kibírni,
s reményt nem várni mozdulatban.
Mert a szeretet mozdulatlan,
csak oka, célja mozdulatnak,
s időtlen, vágy nélkül való.
Míg késsel hasogat a szó.

Mert éltem égő városokban,
s a tűzfalakon átjutottam.
Ne kérjek most sem menedéket,
add, hogy ne szólítsalak Téged.
Meg ne lapuljak a kezedben:
gyöngédségedben sosem hittem.

Csak hagyj magamra, légy kegyetlen.
S ha próbáidnak megfeleltem,
akkor szoríts nekem helyet
széllel ívelt fehér teredben.

Beseda u sumraku

Čvrstom rukom odreši sa mene

žudnju, čežnju.

Moju žurnu težnju

u hladan pesak uguši.

Cesta na blatnjavoj obali

ama baš nigde ne vodi.

Pomozi da budem neprimetna.

Primi k Sebi moje oči

nek ne vidim na što bi mogli

zagristi, nek ne poželim

formu, svirku. Nek ne osmelim

slast trenutka okusiti.

Nauči me nehaj podneti

a nadu u pokretu ne čekati.

Jer ljubav je nepomična,

pokretu je samo razlog, svrha

i bezvremena, bez nastojanja.

Dok reč sečivom para.

Jer sam u plamtećim gradovima živela

i preko vatrenih zidova prešla.

Nek sad ne tražim ni utočište,

omogući da Te ne oslovim.

Nek tvoj dlan ne bude sklonište,

u tvoju nežnost nisam imala poverenje.

Budi svirep, tek ostavi me samu.

I ako sam tvojim iskušenjima odgovarala,

onda ostavi za mene jednu praznu tačku

u tvom vetrom presvođenom belom prostranstvu.

                             Prevod: Fehér Illés