Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2014. október 6., hétfő

Tóth Judit (Judit Guillaume) Oráció sötétedéskor – Beseda u sumraku



Tóth Judit (Judit Guillaume) Budapest, 1936. május 10. –  


Oráció sötétedéskor

A kívánságot, a törekvést
kemény kézzel oldozd le rólam.
Fullaszd meg a hideg homokban
sürgős igyekezetemet.
Hiszen sehová nem vezet
az út a sáros partszegélyen.

Segíts megülnöm észrevétlen.
Vedd Magadhoz a szememet,
ne láthassam, amire éhes
lehet a látás, ne akarjak
formát, zenét. A pillanatnak
mézéből ne próbáljak inni.

Tanítsd meg a közönyt kibírni,
s reményt nem várni mozdulatban.
Mert a szeretet mozdulatlan,
csak oka, célja mozdulatnak,
s időtlen, vágy nélkül való.
Míg késsel hasogat a szó.

Mert éltem égő városokban,
s a tűzfalakon átjutottam.
Ne kérjek most sem menedéket,
add, hogy ne szólítsalak Téged.
Meg ne lapuljak a kezedben:
gyöngédségedben sosem hittem.

Csak hagyj magamra, légy kegyetlen.
S ha próbáidnak megfeleltem,
akkor szoríts nekem helyet
széllel ívelt fehér teredben.


Beseda u sumraku

Čvrstom rukom odreši sa mene
žudnju, čežnju.
Moju žurnu težnju
u hladan pesak uguši.
Cesta na blatnjavoj obali
ama baš nigde ne vodi.

Pomozi da budem neprimetna.
Primi k Sebi moje oči
nek ne vidim na što bi mogli
zagristi, nek ne poželim
formu, svirku. Nek ne osmelim
slast trenutka okusiti.

Nauči me nehaj podneti
a nadu u pokretu ne čekati.
Jer ljubav je nepomična,
pokretu je samo razlog, svrha
i bezvremena, bez nastojanja.
Dok reč sečivom para.

Jer sam u plamtećim gradovima živela
i preko vatrenih zidova prešla.
Nek sad ne tražim ni utočište,
omogući da Te ne oslovim.
Nek tvoj dlan ne bude sklonište,
u tvoju nežnost nisam imala poverenje.

Budi svirep, tek ostavi me samu.
I ako sam tvojim iskušenjima odgovarala,
onda ostavi za mene jednu praznu tačku
u tvom vetrom presvođenom belom prostranstvu.

                             Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése