Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2014. november 19., szerda

Miroslav Antić Prvi tango – Az első tangó

Miroslav Antić
Mokrin kod Kikindе 14. mart 1932. –  Novi Sad 24. jun 1986


Prvi tango

Devojčice,
vi, koje ste večeras poslednji put
uspavale svoje lutke
i krišom od njih,
na prstima,
došle na ovu igranku,
sa zenicama pitomim,
sa zenicama srnećim,
bistrim kao najveći
kao najlepši cvet,

i vi sa osmehom toplijim
od mesečine na proplanku,

i vi, zaljubljene u prvi uvojak
što vam pokriva uho,
i zaljubljene u ceo svet...

Dečaci,
vi, koji ste večeras
prvi put nekako drukčije,
mangupski začešljali kosu,
pa vam se odjednom čini
da vam niču brkovi,
a osmeh vam na licu
sličan muškijim ljudima,

i vi, sa klikerima u džepu
i pegama na nosu,
što se pravite važni,
pa ste promenili hod,
a srce i dalje vam drhti
kao preplašeni miš
u zadihanim grudima...

Hajde, započnimo ovaj
naš prvi tango u životu!
Igrajmo!
Nije strašno

Dva levo - jedan desno.
Jedan levo - dva desno.
Evo, brojimo svi uglas.

Zbogom olovni vojnici!
Zbogom detinjstvo sa kikama
i plavom mašnom!
Zbogom sve ono što je bilo juče!

Dobro nam došlo
sve ovo što je ispred nas!

Nije ovo čas hemije
niti čas matematike.

Tiho!
Tiho za one
pred kojima se večeras
otvara mladost široka!

Umesto lutaka
pred svakom devojčicom klanja se
po jedan živi, pegavi lutak.
Umesto klikera,
u srce svakog dečaka
kotrljaju se dva topla
i nasmejana oka.

Az első tangó

Kislányok,
ti, akik ma este utoljára
altattátok el babáitokat
és titokban,
lábujjhegyen
jöttetek erre a táncra,
szelíd szemmel,
őzike szemmel,
csillogóval, a legszebb
legnagyobb virággal,

és ti akiknek mosolya kedvesebb
a tisztáson lévő holdsugártól,

és ti, akik szerelmesek vagytok
az első fületeket érintő hajtincsbe,
és az egész világba…

Fiúk,
ti, akik ma este
először fésülködtetek
másként, betyárosan,
és egyszerre csak érzitek
bajszotok nő,
mosolyotok meg
mintha férfiasabb lenne,

és ti, zsebeitekben üveggolyókkal
és szeplős orrokkal
mit vágtok fel,
változott  léptetek
de szívetek továbbra is
megszeppent egérként
dobog ziháló mellkasotokban…

Gyerünk, kezdjük el
életünkben az első tangót!
Táncoljunk!
Nem boszorkányság

Kettőt balra – egyet jobbra.
Egyet balra – kettőt jobbra.
Íme, mindahányan hangosan mondjuk.

Isten veletek ólomkatonák!
Isten veled copfos, kékmasnis
gyerekkor!
Isten veled minden, mi tegnap volt!

Isten hozott minden
mi előttünk van!

Ez nem kémiaóra,
sem matekóra.

Csend!
Csend azoknak
akik előtt ma este
tárul az ifjúság!

Babák helyett
a kislányok előtt valódi,
szeplős figurák hajlongnak.
Üveggolyók helyett,
a fiúk szívében
meleg, mosolygós
szemek görögnek.

                             Fordította: Fehér Illés



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése