Kőhalmi Ildikó Ha meghalsz is – Ako i umreš

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Ha meghalsz is (J. A.-nak) Mint marék kavics vicsorgó napok erős szorításban vére serken a kőnek egyél meg és majd megtudom milyen te lenni hol kapcsolódik a külvárosi botorkálás éhező holnaptalanja kavicsos kezemhez tisztesség bármerről előre és csak oda anyánk méhe fáj azóta is tied nem tudja kedvesem téged olvas enyém csak azt hová mi végre tartok kavicsos kezemmel szerelmeink már ért papírra írva öregebb vagyok de nem reménytelen vasajtókon túlról izzani kezd a reggel véreres nap-mandalára meditált új világ és tudom mondanád kavicsok a tóba gyémántsziklákat tartani rágyökerezni körmeimmel ha a ragyogás látni se enged nem kell forró sínek közt őgyelegni csak tartani azt az egyet ha meghalsz is végül.

Ako i umreš (A. J.-u) Poput šake belutka u stisci škrgutom punih dana iz kamena krv poteče pojedi me i saznaću kako je kad sam ti gde se lutanje izgladnelog bezdana na periferiji na moju belutkom punu ruku veže čast bilo od kud samo napred i tamo maternica naše majke od onda boli tvoja dragane moj to ne zna tebe čita moja samo to belutkom u ruci zbog čega kuda krećem naše ljubavi su već na sazreli zapisane starija sam ali se nadam iza čeličnih vrata usijaće se jutro na žilama punoj mandali zamišljen novi svet i znam rekao bi u jezero sa belucima stene od briljanta držati sa noktima čvrsto obaviti ako blistanje ne da ni da gledam među usijanim tračnicama ne treba skitati samo to jedno držati ako na kraju i umreš. Prevod: Fehér Illés