Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –
Ha meghalsz is
(J. A.-nak)
Mint marék kavics
vicsorgó napok erős szorításban vére serken a kőnek egyél meg és majd megtudom milyen te lenni hol kapcsolódik a külvárosi botorkálás éhező holnaptalanja kavicsos kezemhez tisztesség bármerről előre és csak oda anyánk méhe fáj azóta is tied nem tudja kedvesem téged olvas enyém csak azt hová mi végre tartok kavicsos kezemmel szerelmeink már ért papírra írva öregebb vagyok de nem reménytelen vasajtókon túlról izzani kezd a reggel véreres nap-mandalára meditált új világ és tudom mondanád kavicsok a tóba gyémántsziklákat tartani rágyökerezni körmeimmel ha a ragyogás látni se enged nem kell forró sínek közt őgyelegni csak tartani azt az egyet ha meghalsz is végül. |
Ako i umreš
(A. J.-u)
Poput šake belutka
u stisci škrgutom punih dana
iz kamena krv poteče
pojedi me i saznaću
kako je kad sam ti
gde se lutanje
izgladnelog bezdana
na periferiji na moju
belutkom punu ruku veže
čast
bilo od kud samo napred i tamo
maternica naše majke od onda boli
tvoja dragane moj to ne zna
tebe čita
moja samo to
belutkom u ruci
zbog čega kuda krećem
naše ljubavi su već
na sazreli zapisane
starija sam
ali se nadam
iza čeličnih vrata
usijaće se jutro
na žilama punoj mandali
zamišljen novi svet
i znam rekao bi
u jezero sa belucima
stene od briljanta držati
sa noktima čvrsto obaviti
ako blistanje ne da ni da gledam
među usijanim tračnicama ne treba skitati
samo to jedno držati
ako na kraju i umreš.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése