Neda Gavrić Грљива песма – Ölelő vers

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. –

Грљива песма   Данас сам те загрлила Шта ми више треба Твоје руке око врата И комад старог хлеба.   Данас си ме загрлио Ту је моја срећа За све друго, довољна је Икона и свећа.

Ölelő vers   Ma megöleltelek Mi más kell még Karod nyakam körül Meg egy szelet kenyér.   Ma megöleltél Itt a békesség Minden másra Ikon és gyertya elég.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Bakić: *** (nokti…) - *** (a körmök…)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   nokti ostavljeni ispred vrata rastu pod punim mesecom igle im prilaze   podzemnim tokovima grebu imena po licu meduze kvake rđaju   ulje isparava u crnici   klija seme mandragore slepi koreni traže put   kroz sočivo zapadnog prozora i narukvice prolaze slova tajnog pisma dugodnevice slike fetusa šifre lavirinta   voda ustrajno meri vreme a sa dlačica na prstima otpadaju godišnja doba ogledala

***   a körmök az ajtó előtt hagyottak telihold alatt nőnek tűk közelítenek feléjük   az arcon a neveket földalatti áramlatokkal kaparják a medúzák kilincseket rongálnak   a termőföldbe olaj párolog   csírázik a mandragóra-mag vak gyökerek keresik az utat   a nyugati ablak lencséjén és a karperecen keresztül mennek át a hosszú napok titkos leveleinek betűi a magzat képe a labirintus rejtjele   kitartóan méri az időt a víz az ujjak szőrszálairól meg tükörévszakok hullanak   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Balázs F. Attila Az irgalmas szamaritánus – Milosrdan samaritanac

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Az irgalmas szamaritánus
 
bágyadt halk csüggedt komor sápadt béna
fásult lehangolt vérző sorvadt tetves tompult
méla esetlen elcsigázott ernyedt lankadt
öntudatlan alélt nyomorék emberek mellett mentem
ott feküdtek sodródtak vonaglottak
vánszorogtak szédelegtek verítékeztek
útra szegzett pillantással
valakire vártak
nőtt bennem a sajnálat részvét nyugtalanság szégyen
szorongás együttérzés keserűség
ballagtam jajok nyögések sikolyok visszhangjával
fülemben
tudom
egyszer robbanni fog bennem a jaj utam végére érve
ha rájövök:
lehettem volna én is az irgalmas szamaritánus
 
Forrás: mek.oszk.hu/21700/21732/21732.pdf
 
 
Milosrdan samaritanac
 
pored sustalih tihih sumornih tmurnih bledih uzetih
otupelih utučenih krvavih bednih vašljivih tupih
setnih nezgrapnih izmorenih klonulih iscrpljenih
nesvesnih obeznanjenih sakatih ljudi sam koračao
tamo su ležali zgrčili se
vukli se teturali znojili se
na put vezanim pogledima
su čekali nekoga
raslo je u meni žaljenje sućut nemir sramota
strepnja razdor gorčina
hodao odjekom kuknjave stenjanja krikova
u ušima
znam
jednom stigavši na kraj puta moje patnje eksplodiraće
u meni ako shvatim:
i ja bi mogao da budem taj milosrdan samaritanac
 
Prevod: Fehér Illés

Bíró Tímea alaptalanul – neosnovano

  

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  – 

alaptalanul   hogyan érhetném meg a szerelem törvényszerűségeit egy félresikerült aktus lecsapódása vagyok

neosnovano   kako bi mogla da dostignem zakonitosti ljubavi talog sam pogrešnog akta   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 66. old.

Mirtse Zsuzsa Befelé nyíló ajtók – Vrata koja se prema unutra otvaraju

 

Mirtse Zsuzsa – 1967. -

Befelé nyíló ajtók   A Fekete Macska kávéház előtt, ahol először rám találtál, járda volt és flaszter, önmagába forduló körök a sarokban mindig halk zongoraszó – ha hozzám szólsz újra, kérdés nélkül ölök.   Azt is kellene tisztáznom magamban, mondtam, hogy van-e itt még tiszta, a függönyök mögött füst, nehéz kárpit, mocskos falak. A Fekete Macska kávéház előtt a dolgok összefolynak a felszín alatt.   Valahogy mindig rejtőzködő voltam, vagy csak szomorú, az ugyanaz,  a kávé elfogyott, ettől rossz a kedvem, vagy mástól, talán tőled, a bőröd érdes, ujjak,  keresgélő térdek, elhagylak, ha kéred.

Vrata koja se prema unutra otvaraju   Ispred kafane Crna Mačka gde si me prvi puta našao bio je pločnik i flaster, u sebi okrenuti krugovi, u ćošku uvek tiha muzika klavira – ako mi se ponovo obratiš, ubijam bez pitanja.   I to bi trebalo da raščistim u sebi, rekla, ima li nešto što je još čisto, iza zavesa dim, teška tapeta, prljavi zidovi. Ispred kafane Crne Mačke ispod površine stvari se sastaju.   Na neki način sam se uvek skrivala, ili samo tužna bila, to je isto, kafa je nestala, pa sam neraspoložena, ili zbog nečeg drugog, možda zbog tebe, koža ti je hrapava, prsti, kolena u potrazi, napuštam te, ako želiš.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mirtsezsuzsa.hu/befele-nyilo-ajtok/

Hajnal Éva Szívhangok – Glasovi srca

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Szívhangok
e.e. cummings tiszteletére
 
magamban hordom a szívedet
a szívemben hordom¹
az egyik titkos rekeszben dobog
a szegénység hangjai
és a gyerekkori emlékek mellettiben
közvetlenül a gyerekkori emlékek
és a méhen belüli időtlen boldogság között
apró
kacatos doboz
 
ne csodálkozz hát
hogy szívdobbanásom többnyire duplán hallatszik
egyidejűleg dobban mindkettő
egyként
egymáson
örökös rovátkákat tetovál
abba a műszerekkel jól érzékelhető csöppnyi izomba
különleges kis rajzolat
csak a tiszta tekintet látja
 
magadban hordod a szívemet
 
¹Részlet, e. e. cummings: Kötődés című verséből.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 64. old.
 
 
Glasovi srca
u čast e. e. kamingsa
 
tvoje srce u sebi nosim
u srcu nosim¹
jedan u tajnom pretincu kuca
gde su pored glasova siromaštva
i uspomene iz detinjstva
neposredno između uspomena iz detinjstva
i unutar materice provedenoj bezgraničnoj sreći
sićušna
beznačajna kutija
 
nemoj da se čudiš
da moji otkucaji srca uglavnom se dvostruko čuju
istovremeno kucaju
kao jedno
jedno na drugo
večan urez tetovira
u onaj sićušan mišić što instrument jasno opaža
neobičan malen crtež
tek čist pogled vidi
 
srce mi u sebi nosiš
 
¹Citat iz pesme Povezanost e. e. Kamingsa
 
Prevod: Fehér Illés

Bíró Tímea szürkület – sumrak

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

szürkület   már nem hat rá a behatolás az infantilizmus kiöli a nőből a türelmet a combok feszes terpesze szülés közben a leghitelesebb nem tud úgy aludni hogy a lámpafény a függöny virágait vetíti az arcára lehúzza a redőnyöket elzárja a petevezetékeket

sumrak   više ne utiče na nju prodiranje infantilizam u ženi ubija strpljenje utegnut raznožni stav butina tokom poroda je jedino autentičan ne može da spava kad svetlost sijalice cveće zavese na njeno lice projicira povuče zastore zatvara jajovod   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 65. old.

Gergely Tamás Ők hárman: Trump, Putyin, Csi – Trojka: Tramp, Pućin, Či

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Ők hárman – Trump, Putyin, Csi   Mintha egy céllövöldében állnának, Vadmalac meg a Komája. Mintha. Nem tudják jobban megfogalmazni - koncentrálnak pedig, hogy a mindennapokból kilépjenek. ”Kire lehet hát lőni?” – Az ott balra egy gyilkos. Figyeld a szigorú száját. Meg a tekintetét, szerintem azzal is öl. A Komának remegni kezdett az ajka. – A középső egy idióta. Esze nulla, egyénisége ugyanannyi, az első az orránál fogva vezeti. A Koma nem szól, mindössze csóválja a fejét. Vadmalac folytatta: – Nagy hatalom a kezében, s elhitte, az minden. – No és a harmadik? – kérdi a Koma. – Az a pénzével irányít, felvásárolta fél Afrikát, kellenék neki Taiwan. A Koma elborzad a bemutatástól. „A világot ezek vezetik?” Lőjük le őket! Vamalac lefogja a karját. – Ez nem banzáj. Itt visszalőnek. Ezeknél nincs kegyelem, abból adatott nekik a legkevesebb. A Koma a melléhez nyúl. Masszírozza tempósan. – A szíved?

Trojka – Tramp, Pućin, Či        Kao da su u streljani, Vepar i njegov Jaran. Kao. Ne znaju bolje da definiraju – iako koncentriraju, iz svakodnevnice nikako da istupaju. „Na koncu konca na koga možemo da pucamo?”      – Tamo, na levoj strani je ubica. Prati njegove stroge usne. I njegov pogled, po mom i s tim ubija.      Jaran počeo da drhti.      – U sredini je jedan idiot. Mozga nema, niti karaktera, onaj prvi ga doslovce za nos vuče.      Jaran samo šuti, samo glavom vrti.      Vepar nastavio:      – Ogromna moć je u njegovim rukama i poverovao da je to sve.      – A onaj treći? – pita Jaran.      – Svojim novcem upravlja, kupio pola Afrike, još mu i Tajvan treba.      Jaran se zaprepastio. „Ovi vode svet” Upucajmo ih!      Vepar uhvati mu ruku.      – Ovo nije terevenka. Tu uzvraćaju pucanj. Kod ovih nema milosti, od toga najmanje imaju.      Jaran odjedanput uhvati se za grudi. Počeo masirati.      – Tvoje srce?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Az ukrán ló meghalt, a madárra vigyázok – Konj iz Ukrajine crkao, pticu čuvam

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Az ukrán ló meghalt, a madárra vigyázok
Kassáknak
 
Azon a napon megölt minden elsőszülöttet
üldözni kezdte fontos szavaimat
átgyalogolt minden éledező erdőn
minden tisztáson
minden ligeten
szeretőivel kuncogott falak repedéseiben
felhők árnyékában
ömlő hideg esőben
ráncigáló szélben táncolt
kérkedett kövér orgazmusaival
mintha a világmindenség ő lenne
furcsa idegen mantrákat mormolt
ahol darabokra tördelte a járdákat a szegénység
akkor költözött be a szavaimba
gyógycukorkát olvasztott minden sebemre
hogy megédesítse a rothadást
hogy elaltassa a valóság kisbabáit
édes kínokról énekelt altatót
mazochista szólamokat dúdolt
repedezett kirakatüvegek mögött
boldogság
biztonság
mondta
miközben elindította a tankokat
felégette városaimat
feketébe öltöztette legszebb hegyeimet
csak EGY ösvényt hagyott
egyetlen ösvényt
ahol épp elfér az igazság lábnyoma
ahol nincs semmi másnak hely csak a makulátlanságnak
ahol nincs egyéb mint szikrázó csend
csak egy keskeny rést hagyott
ahol a tisztaság ruhátlan énekel
és igazi Istentisztelet fényesíti az időt
de
az ösvényt tele hajigálta tüskéivel
a résre vasrácsot tákolt
arra lakatot
közben shakespeare-i szonetteket zengett a megtett útról
fodrokat varrt a fák csontvázaira
kicsipkézte a rettegés alagútját
levágott fejű madarakat szórt a tankokra és önfeledten énekelt
őrjöngve dalolta legkedvesebb gyermekdalait
t e n t e
b a b a
t e n t e
és táncolt
eszelősen táncolt
egészen elszaggatva aranycipellőimet
szemétre hányva az összes mesét
közben
nem vette észre hogy én hajnal éva vagyok
és kabátzsebemben őrizgetem az egyetlen apró madarat.
 

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 59-60. old.

 

Konj iz Ukrajine crkao, pticu čuvam
Kašaku¹
 
Onog dana ubio je svakog novorođenog
počeo je da juri moje važne reči
prešao preko svake žive šume
svake čistine
svakog gaja
u pukotinama zidova
u senkama oblaka
u hladnom pljusku se smeškao sa svojim ljubavnicama
u vihoru plesao
svojim savršenim orgazmima se hvalisao
kao da je on sam svemir
gde je siromaštvo pločnik raskomadao
čudne strane mantre mrmljao
u moje reči tad se uselio
za svaku moju ranu lekovitu šećerlemu topio
da raspad zasladi
da novorođenčad stvarnosti uspava
uspavanku o slatkim patnjama pevao
mazohističke fraze šaputao
iza napuklih stakla izloga je
milina
zaštita
rekao
usput pokrenuo tenkove
spalio moje gradove
u crno oblačio moje najvrednije milosti
samo JEDNU stazu ostavio
jednu jedinu stazu
gde baš stane otisak stopala istine
gde ne postoji mesto za nešto drugo sem bezgrešnosti
gde isključivo tišina vlada
tek usku pukotinu ostavio
gde čistota nago peva
te vreme pravo Bogosluženje obasjava
ali
stazu prosuo trnovima
na pukotinu željeznu rešetku stavio
a na to katanac
uz to o savladanom putu sonete Šekspira na sav glas širio
na skelete drveća nabore šio
tunel straha čipkama kitio
na tenkove ptice bez glave bacao i bezbrižno pevao
pomahnitalo recitirao omiljenu dečju pesmu
s p a v a j
b e b o
s p a v a j
i plesao
razjareno plesao
moje zlatne cipelice uništio
priče na smetlište gomilao
ali
nije primetio da sam ja eva hajnal
i u džepu čuvam jedninu sićušnu pticu.
 
¹Lajoš Kašak (Kassák Lajos 1887 – 1967) velikan mađarske poezije
 
Prevod: Fehér Illés

A. Túri Zsuzsa: (emlék) – (uspomena)

 

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

(emlék)   ő sem a régi már megöregedett nem lehet lerázni ugyanazt hajtogatja mindig kicsit megszépítve a dolgokat vagy dramatizálva vagy önmagát sajnálva vagy ellentmond saját magának és egészen mást mond mint addig vagy húsz perccel azelőtt hiába kérem nem hallgat el sőt az áhított csendben kiabál és nem hagy pihenni majd halálod után pihensz nevet néha rajtam   éjszaka is felébreszt és mesél beszél számonkér hol molyirtó szaga van hol rózsa hol tenger régen lezárt szobákba is bemászkál csak úgy kulcs nélkül ki nem rakhatom mégiscsak hozzám tartozik   néha elgondolkozom mi lenne ha nem lenne talán lenne más aki nem hagyna aludni követne mindenhova követelőzve szemrehányó tekintettel ezerszer elmesélve ugyanazt ezerféleképpen   2021

(uspomena)   ni on više nije onaj stari ostario je pobeći od njega se ne može uvek isto ponavlja koji put ulepša ili dramatizira ili sebe želi ili sam sebe opovrgava i sasvim nešto drugo kaže od ranije tvrdnje ili pre dvadeset minuta zalud ga molim samo nastavlja čak u tako željenoj tišini viče ne da mi mira posle smrti možeš da se odmoriš i smeje mi se   i tokom noći me budi i priča govori poziva na odgovornost čak miriše na sredstva za uništenje moljaca čas na ružu čas na more i u odavno zatvorene sobe ulazi tek tako bez ključa izbaciti ga ne mogu ipak meni pripada   koji put razmišljam šta bi bilo da ga nema možda bi neko drugi bio ko ne bi dao da spavam svugde bi me pratio zahtevno prekornim pogledom bezbroj puta isto ponavljajući na bezbroj načina   2021   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.ahetedik.com/muvek/emlek/mu-456

Bíró Tímea cél – cilj

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

cél   megmártotta szárnyait a férfi testében kapálózó lábait maga alá húzta behunyta szemét és azt kívánta szakadjon le az ég ne kelljen felszállnia többé   el kell vágnia az első csirke nyakát akkor lesz elismert feleség

cilj   uronila svoja krila u telo muškarca razbacane noge pod sebe povukla oči zatvorila i poželela neka se sruši nebo da više ne mora da poleti   mora da preseče vrat prvog pileta tad će da bude priznata supruga   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 63. old.

Gergely Tamás Minden halál – Svaka smrt

  

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Minden halál        – Akkor azt mondd meg – fordult Vadmalachoz a komája – hogy egyforma-e minden halál?      ”Halál.” Vadmalac lehúnyta a szemét.      Egy összedőlt állomásépületet lát meg, ”Kramatorszk” – gondolja.      "Minden halál" – hallja meg a koma kérdését, visszhangzik a szó a tudatában.       A földön egy női test, fej nélkül.      "Bomba – gondolja Vadmalac – a légnyomás a fejét leszakította.”      – Nem tudod, Apu? – kérdi Kismalac.   Hangjában enyhe csalódás.      "Azt tudom, hogy megtalálták a fejet is, lett belőle egy holttest."      Kinyitja a szemét, egy őrült néz ki a fejéből. Malacka hozzá lép, és megöleli.

Svaka smrt        – Pa reci mi – obraća se jaran Vepru – da li je svaka smrt jednaka?      „Smrt.” Vepar zatvorio oči. Srušenu zgradu železničke stanici ugledao, „Kramatorsk” – mislio je.      „Svaka smrt” – čuje pitanje jarana, odzvanja reč u njegovoj svesti.      Na zemlji žensko telo, bez glave.      „Bomba – pomislio Vepar – pritisak vazduha otkinuo glavu.”      – Ne znaš, Oče? – pita Prase. I u njegovom glasu razočaranje se oseća.      „To znam da su i glavu našli te je leš postala.”      Otvori oči, iz njegove glave luđak gleda. Prasica prišla i zagrlila ga.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Rétegek – Slojevi

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Rétegek   először a madarak a pacsirta legkivált aztán a szürke árnyak a derengés majd a hármas busz csak négyen és a sofőr mindig ők   vágyak helyén zajok vonszolják köteleiket sáros cipők cuppogása hagy nyomot panelházakban vízforralók sipognak   vége kezdődik

Slojevi   prvo ptice pre svega ševa posle sive senke svitanje pa bus trojka samo četvorica i šofer uvek oni   na mestu žudnje svoje konopce graje tegle trag cmokanje blatnjavih cipela ostavlja u višekatnicama čajnici šište   kraj počinje   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 47. old.

Bíró Tímea ablakpárkány – prozorska daska

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  – 

ablakpárkány   átázott anyasággal remeg a párkányon az ablakot nem lehet kinyitni az esőcseppek odaadóan mossák a kicsukott múltat a halálnak örökös szaga van kikéredzkednék hogy együtt fázzunk a köldökzsinór nem hagy asszimilálódni szüntelenül csitítgatják bennem a követelőzést azt mondják elmúlik pedig egyre élesebben rajzolódik ki anyám száján a sírás kétségbeesetten keresi a hazautat a bepárásodott üvegen át hallgatjuk egymás szívkorgását

prozorska daska   pokislom materinstvom drhti na prozorskoj dasci prozor nije moguće otvoriti kapi kiše otvorenu prošlost istrajno peru miris smrti je večan htela bi van da se zajedno smrzavamo pupčana vrpca ne da da se asimiliram neprestano u meni postojeće zahteve smiruju kažu da će proći a u meni se sve jasnije ocrtva plač na usnama majke očajno traži put do doma međusobno krčanje srca preko zamagljenog prozora slušamo   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 60. old.

Szűgyi Zoltán: Ha sötét lenne – Ako bi tama bila

 

Szűgyi Zoltán Ada, 1953. szeptember 9. – 

Ha sötét lenne   sötét lenne szobánkban a kék szobában a rózsaszínben és a mintásban is   sötét lenne a barackfán zsebeimben ahol az üveggolyókat őriztem   sötét lenne ott a falon a szentképek helyett sötét lenne anyám fülbevalóján sötét lenne szájharmonikám dobozában   sötét lenne feleségem hasában

Ako bi tama bila   tama bi bila u našoj sobi u plavoj sobi u ružičastoj i u išaranoj   tama bi bila na kajsiji u mojim džepovima gde sam staklene kugle čuvao   bila bi tama tamo na zidu umesto ikona bila bi tama u majčinoj naušnici bila bi tama u kutiji moje usne harmonike   bila bi tama u stomaku moje saputnice   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Szűgyi Zoltán: A lélek elindul, Fórum, Újvidék, 2018.

Gergely Tamás Verem – Jama

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Verem        Vadmalac a hiénák vermébe zuhant. Élelem után kajtatott, azért nem nézett a lába elé.       Hogy jusson ki onnan?      Főként, hogy a hiénák a verem köré gyűlve elállták az útját.      -Köszönd meg, hogy a mi összkomfortos vermünket használod, mondta az első hiéna.      Vadmalac nem szólt, viszont a fejével nemet intett.      -Akkor meg kérj bocsánatot! – süvöltötte a második. Aki az első felé fordulva azt kérdezte:      -Betemetjük?     -Á - válaszolta az első: -Vetünk neki száraz kenyeret, ne haljon éhen.

Jama        Vepar je u jamu hijena pao. Nekakvu hranu je tražio ispred nogu baš zato nije gledao.        Kako li će izaći?        Pogotovo zbog toga jer su hijene oko jame stale, izlaz je blokiran.        – Budi zahvalan što našu komfornu jamu koristiš, reče prva hijena.        Vepar je ostao nem ali glavom znak ne pokazao.         – Onda oprost traži! – vikao je drugi. Okrenuo se prema prvom i upitao:        – Da ga zakopamo?        – Ma ne – odgovori prvi: – Bacićemo mu suh hleb da od gladi ne crkne.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Böske – Liza

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Böske
 
böske gyakran üldögélt nálunk
leült a küszöbre
ilyenkor se ki se be
nem is mertem volna elmenni mellette
valami bűbáj volt körülötte
emlékszem
meztélába egészen sötétbarna volt és nagyon ráncos
százévesnek gondoltam a magam hétévesforma eszével
ő gombát hozott
mi száraz kenyeret adtunk neki és ruhákat az unokájának
nem is tudom honnan
nekünk is alig volt
 
aztán
egyszer nem jött
már szinte hiányzott az a jóféle kis borzongás
hallottuk
az erdőben találtak rá
 
nagy sokára
iskolából jövet
egy magamkorú kislány ült böske helyén a kinőtt ruhámban
minden hétfőn eljött
nem beszélt
csak evett
meztélába egészen sötétbarna volt
és nagyon ráncos
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 40. old.
 
 
Liza
 
liza je često boravila kod nas
na pragu je sedela
u tim trenucima ni vani ni unutra
ne bi smela kraj nje proći
neka lepota je oko nje lebdela
sećam se
gole noge su joj tamnosmeđe bile i i te kako naborane
sa svojom sedmogodišnjom glavom sto gdina sam joj dala
ona je gljive donosila
mi smo joj suh hleb i neka odela za unuku dali
ni sama ne znam odakle
i mi smo jedva imali
 
kasnije
jednog dana nije došla
već je falila ona neobjašnjiva prijatna zebnja
čuli smo
u šumi su ju našli
 
nakon dugog vremena
kad sam iz škole stigla
na mestu lize je u mom iznošenom odelu devojka mog godišta sedela
svakog ponedeljka je došla
nije govorila
samo jela
gole noge su joj tamnosmeđe bile
i i te kako naborane
 
Prevod: Fehér Illés

Ladik Katalin Fehér madár – Bela ptica

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Fehér madár
 
A csontból nemsokára szép fehér madár lett, felszállt és ezt énekelte:
 
           anyám megölt, apám megevett,
          kis testvérem, Mariskám
          összeszedte csontocskám,
          kötötte selyemkendőbe,
          tette bocfa tövibe,
         kikelt, kikelt, itt van! Itt!
De szép madár lett belőlem!
 
Ezt meghallották és tettek a fejébe egy gyönyörű szép kalapot.
 
Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600495
 
 
Bela ptica
 
Kost se uskoro u belu pticu pretvorio, odletela je i tako pevala:
 
           majka me je ubila a otac pojeo
           kosti mi je Mariška
           mlađa sestra pokupila,
           u svilenu maramu svezala
           i u podnožju zove stavila,
          nikla je, nikla, tu je. Tu!
          Kako sam lepa ptica postala!
 
Čuli su to i na njenu glavu krasan šešir stavili.
 
Prevod: Fehér Illés          

Podolszki József Kell a bizakodás – Potrebno je uzdati se

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Kell a bizakodás   Végtére is kell a bizakodás tűrni a hit miatt s egy-két nyitva hagyott szelíd feltevés hogy lesz mert lesz egyszer helyünk a nyugalombаn hol okos ötletes miden pillanat s kis lelkesedések szövik a jövőt mert így nyomorultan tömör lángok alatt már nem megy sokáig

Potrebno je uzdati se   Naposletku potrebno je uzdati se trpeti zbog vere i par otvoreno ostavljenih umiljatih pretpostavki da će biti jer jednom ćemo imati mesto u spokoju gde je svaki tren pametan dosetljiv i budućnost mala ushićenja pletu jer ovako bedno ispod gustih plamena nećemo dugo izdržati   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.vamadia.rs/pdf.js/30461?page=71

Bíró Tímea Téli álom – Zimski san

  

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Téli álom   utolérem a sikításod de már nem sikerült megakadályoznom a pusztulást senkit nem ragadtatott el az elrugaszkodásod a mélybe döngölte a partifecskéket hoznák a tavaszt de megállt a tél nem tud a fagyos idő elolvadni mindent bekebelezett a gyász az ablakrácsok szótlan hidege szorítja a tájat rám alkonyodik a vasárnapi hús magánya egyedül nem eszem nem is vagyok éhes veszélyes csupán a föld dagad a mellkastérben ahogy mocorogsz temetetlen vagy bennem

Zimski san   stižem tvoj krik ali propast nisam uspela da sprečim tvoj odraz nikog nije oduševio lastavice u dubinu nabijao proleće bi donele ali zastala je zima smrznuto vreme nikako da se otopi sve je žalost progutala predeo nema zima roletni steže mene samoća nedeljnog mesa obavija sama ne jedem ni gladna nisam opasno je u prostoru grudnog koša samo se zemlja nadima kako se pomičeš u meni nisi sahranjena   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 58-59. old.