Szőcs Petra Gyakorlat – Praksa

 

Szőcs Petra Kolozsvár, 1981. szeptember 7. – 

Gyakorlat
 
Először te játszottad el Tatát.
Téged hívtalak, mikor beért a vonat a gyártelepre,
és próbák után téged vártalak.
Hátad mögött álltam, kértem, csoszogj, legyél púpos.
Kértem, hogy sajnálj, mert gázmérgezést kaptam,
hazudd azt, hogy ateista vagy,
aztán vigasztalj meg, hogy van másvilág.
Legyél magányos, csak engem ismerj,
rám emlékezzél, cipőmet őrizgesd a polcodon.
Végül legyenek rossz laboreredményeid.
A te helyettesednek már könnyebb dolga van.
Tudom, milyen szögből kell nézni,
és mit kell neki mondani,
hogy szépen haldokoljon.
Jól élünk, csak néha gondolok arra,
hogy elmegyek valahova,
ahol van fűtés, és nem úsznak férgek a kamillateában,
de aztán körülnézek, és mégis maradok.
 
Forrás: https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/a-het-verse-szocs-petra-gyakorlat.html
 
 
Praksa
 
Prvo si ti odigrao ulogu Matorog.
Tebe sam zvala kad je voz stigao u dvorište fabrike,
i posle proba tebe čekala.
Iza tvojih leđa sam stajala i molila te, šepaj, budi grbav.
Molila sam te da me žališ jer sam gasom otrovana,
da laži da si ateist,
a posle teši me, postoji drugi svet.
Budi usamljen, samo mene poznaj,
na mene se sećaj, na tvojoj polici moju cipelu čuvaj.
Na kraju neka tvoji laboratorijski rezultati budu loši.
Tvoja zamena već ima lakši posao.
Znam iz kakvog ugla moram da gledam,
šta mu treba da kažem
da lepo umire.
Dobro živimo, ali koji put na to mislim
da ću negde da odem
gde ima grejanja te u čaj od kamile ne plivaju crvi,
ali posle se osvrnem i ipak ostajem.
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva A szobor elégedetlen Pygmalionnal – Statua je nezadovoljna Pigmalionom

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

A szobor elégedetlen Pygmalionnal, hangot ad
Huf Nágel István iránti titkos vágyódásának¹
 
Hát, nem tudom, mire gondoltál, amikor megalkottál engem.
Úgy szeretsz, ahogy vagyok, meg minden,
de fogalmam sincs, miért épp ilyennek teremtettél.
Lehet, hogy nem jó a látásod?
Persze, erről nem tehetsz, semmi baj,
de miért nem kértél tanácsot a Pistitől?
Neki olyan, de olyan szeme van,
naponta járt itt, hogy megnézze, hol tartasz megalkotásomban.
Kedvesen dicsért, meg ilyesmi…
Bonbont és virágot is hozott.
Bárcsak Ő volna alkotóm!
Bár, hozzá mehettem volna!
Ő lát!
 
¹A Pygmalion ciklus első része
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 107. old.
 
 
Statua je nezadovoljna Pigmalionom, daje do znanja
da potajno za Ištvanom Huf Nagelom čezne¹
 
Pa, ne znam na što si mislio kad si me pravio.
Takvom me voliš, kakva jesam,
ali pojma nemam zašto si me baš takvom stvorio.
Možda vid ti nije dobar?
Naravno, nije tvoja krivica, problema nema,
ali zašto nisi se savetovao sa Ištvanom?
On takvo, takvo oko ima,
svakog dana navraća da vidi dokle si stigao u mom oblikovanju.
Ljubazno me hvalio, i tako nešto…
Bombonu i cveće je doneo.
Bar da mi je On stvoritelj!
Bar da sam se mogla udati za njega!
On vidi!
 
¹Prvi deo ciklusa Pigmalion
 
Prevod: Fehér Illés

Bolovits Gábor György Nem a szépség pusztul el – Nije lepota ta koja propada

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

Nem a szépség pusztul el   nem a szépség pusztul el, hanem az, amihez kötjük.   az arc csak jel, egy ideig hordoz valamit, amit nem tudunk kimondani.   az ember nem attól sérül, amit elvesz, hanem attól, amit önmagában félreismer.   mert van egy pont, ahol már nem a világ bánt, hanem a saját tekintetünk.   ott kezdődik a romlás. nem zajjal, nem drámával, hanem csendben, ahogy a falban futó repedés lassan végigér a házon.   és közben minden ugyanúgy marad: asztal, pohár, kéz a kézen. csak a tartalom csúszik ki belőlük,   észrevétlenül. az ember elrejti, vagy ellene fordul. ritkán tanul meg vele élni.   hanem az, hogy el tudjuk-e viselni azt, ami bennünk él. mert aki nem, az előbb-utóbb szétszedi magát, mintha idegen lenne saját magának.   és akkor már nem segít se szó, se érintés.   a csésze az ablaknál. kihűl.   nem nyúl érte senki.

Nije lepota ta koja propada   Nije lepota ta koja propada, nego to našto ju povezujemo.   lice je tek znak, jedno vreme nešto nosi što ne možemo izgovoriti.   čovek se ne povređuje od onoga što oduzima, nego od toga što u sebi pogrešno prepozna.   jer postoji tačka gde više nije svet taj koji ozleđuje nego vlastiti pogled.   tamo počinje kvarenje. ne galamom, dramom, nego u tišini, tako, kako u zidu pukotina napreduje, malo pomalo do kraja kuće stiže.   i usput sve ostaje netaknuto. sto, čaša, ruka na ruci samo iz njih sadržaj iščezne,   neprimetno. čovek sakrije ili protivi se. stvarnost retko prihvata.   pitanje je da li smo sposobni podneti to što u nama živi. jer taj, koji nije pre ili kasnije sebe će da rastrga, kao da je sam sebi stranac.   i tad više ne pomaže ni reč, ni doticaj.   šolja u prozoru ohladi se.   niko neće da prihvati.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Székelyhidi Zsolt Szentül – Smerno

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Szentül   Le leszek mérve, meg leszek fogva és be leszek téve hamar a szén és vas oltárzatú házba. Ezt tudom, ez világos. Egy bizonyos életszakaszban el kell dönteni, hogy legyen. Meg lehet halni is. Meg lehet élni is. A fekete fém színű házba, akinek nincs feloldása, bevágják, és mindenképpen mérik, számolják szentül.   Ez van. Nem kell rezelni.   Hiperrealista vagy semmilyen. Feloldanak, ötvöznek. Különösebbnél különösebb, egyszerűbbnél egyszerűbb művészet ez. Szürreális, hogy szemenként, foganként beleoldanak, -kevernek a vas és szén forgóoltárba, a mozgó masszába, hogy átkavarnak bennem egy szent fa keverőt, hogy felmérjék és aztán felállítsák, ami vagyok.   A vas és szén oltárzatú ház végül enged lennem.   Ami következik, szent és karcmentes. Mérni nem kell.

Smerno   Biću izmeren, zarobljen i uskoro u kuću sa oltarom od uglja i gvožđa stavljen. To znam, to je jasno. U određenom periodu života treba odlučiti, neka bude. Možeš i umreti. Možeš i živeti. Ko nije skinut sa zabrane, biće ubačen u kuću boje crnog metala i svakako meren, brojen, smerno.   Tako je. Ne treba drhtati.   Hiperrealist ili nikakav. Spašavaju me, legiraju. Od naročitije naročitija, od jednostavnije jednostavnija umetnost je to. Nadrealno je kako me ćeliji po ćeliji, zub po zub rastvaraju u vrteći oltar gvožđa i uglja, u pokretnu masu umešaju, u meni svetu drvenu mešalicu mešaju da prosude a posle da utvrde, šta sam.   Na kraju kuća sa oltarom od uglja i gvožđa dozvoljava da postojim.   Što sledi sveto je i bez greške. Meriti ne treba.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 21-23. old.

Gulisio Timea Táblák – Ploče

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Táblák   Szemed a jótanuló kisdiáké. Kérdezlek, vigyázzállásban felelsz. Csak azt nem mondod el, ki vagy. Most te jössz. Hasra fekszem. Tekinteted szúrja a hátam. Látod a tüdőm, a májam, a szívem. Gondosan feljegyzed a bűneimet. Bejársz, üres szobát a régi, nagy emberek szelleme. Nem bántasz. Azt sem mondod, hogyan éljek. Csak hogy maszatos szám széle. Letörlöd. Így ahhoz nyúlnak, ami értékes.

Ploče   Oči su ti oči marljivog školarca. Pitam te, u stavu mirno odgovaraš. Jedino što ne odaješ, ko si. Ti si na redu. Na stomak legnem. Tvoj pogled leđa mi bode. Vidiš moja pluća, jetru, srce. Pomno beležiš moje grehe. Poput duhova starih velikana praznu sobu me obilaziš. Ne povređuješ me. Ni to ne kažeš, kako da živim. Samo da su mi usne zamazane. Obrišeš ih. Tako diraju to što je dragoceno.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Balázs F. Attila Delete – Delete

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Delete   súlyos a billentyűkön vonagló kéz a kéj rángatózásai a halált elhessegetni vágyó ujjak bágyadt lüktetése amikor az égi billentyűzeten egy határozott kéz beüti: delete

Delete   teška je ruka koja se na tipkama previja trzaji požude klonulo podrhtavanje prstiju koji smrt žele odagnati kad na nebeskoj tastaturi jedna odvažna ruka ukuca: delete   Fordította: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Ladik Katalin A hangya – Mrav

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

A hangya   Kidőlt fenyő: félig az égbolt és a tengerbe fúródó magasság között. Súlypontja: gyantacsepp, friss, kora reggeli illatsóhaj, még nem ráncos, folyékony csillag. Csillag buggyant ki fényes igeként ebben a fában? A gyökértől a hangya útja a fénymagba vezet. Ettől a súlypont elbillen: a fenti mélybe, a lenti magasba. Hosszú gyantasóhaj lebeg a szakadék fölött. Súlypontja se fönt, se lent. A gyanta a hangyát megköti. Igévé üvegesedik.

Mrav   Izvrnut bor: napola između nebeskog svoda i visine što se u more uranja. Težište mu je: kap smole, svež, rano jutarnji uzdah arome, još nije naborana, tečna zvezda je. Poput sjajne propovedi zvezda li je šiknula u ovom drvetu? Staza mrava od korena u jezgru svetla vodi. Zbog toga se pomera težište: u gornju dubinu, u donju visinu.   Iznad provalije dugačak uzdah smole lebdi. Težište nit mu je gore, nit je dole. Smola sveže mrava. U staklast propoved se pretvara.   Fordította: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600540

Gergely Tamás Pech – Baksuz

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Pech        Új vesét ültettek belé, mert sajátjai nem mûködtek vagy csak alig. A mûtét sikerült, a harmadik vese munkába látott. Viszont ennek az újban volt egy kõ, amirõl nem tudtak, amit átültetés során porlasztani kellett. Úgyhogy másnap gondosan felvágták újra, kimosták a törmeléket és az alvadozó vért. ABSZOLÚTT PECH

Baksuz        Usadili su mu nov bubreg jer koje je imao praktički su izvan funkcije bili. Operacija je uspela, treći bubreg počeo da radi. Ali u tom novom kamen je bio o čemu nisu znali te za vreme presađivanja morali su zdrobiti. Tako drugi dan oprezno su ga ponovo rasekli, otpatke i zgrušanu krv isprali. APSOLUTAN BAKSUZ.   Prevod: Fehér Illés

Forrás. a szerző

Ilija Šaula Želio sam da te ljubim – Csókolni akartalak

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Želio sam da te ljubim   Došli smo kod tebe, u tvoju kuću. Bili smo sami. Zamišljao sam kako te ljubim, dala si mi cigaretu, nisam pušio, a pušili smo. Želio sam da te ljubim. Natočila si nam konjak, nisam pio, a pili smo. Želio sam da te ljubim, prisjećao sam se nekih filmskih scena, tražio sam ti ruku, da je dodirujem… Zamišljao sam da poljubac započinje od ruke. Želio sam da te ljubim. Držala si nogu preko noge i dražesno se smiješila. Želio sam da te ljubim, nismo mogli uskladiti osjećanja. Želio sam da te ljubim usta, lice, oči po čitavom tijelu. Želio sam da te ljubim, nešto si mi govorila. Želio sam da te ljubim. Vodila si me u sobu i pokazivala neke stvari. Želio sam da te ljubim, gledao sam ti grudi ispod majice. Želio sam da te ljubim, usne su ti žarom crvenile. Želio sam da te ljubim, obrazi su mi se rumenili. Želio sam da te ljubim, podrhtavao sam. Želio sam da te ljubim, imao sam bljuzgavicu u gaćama. Želio sam da te ljubim… Jao, on je pao… Želio sam da te ljubim.

Csókolni akartalak   Hozzád jöttünk, házadba. Egyedül voltunk. Elképzeltem, hogy csókollak, cigarettát nyújtottál, nem gyújtottam rá, de rágyújtottunk. Csókolni akartalak. Konyakot kínáltál, nem ittam, de ittunk. Csókolni akartalak, néhány filmrészlet jutott eszembe, kezedet kerestem, hogy megérintsem… Elképzeltem, hogy a csók a kéznél kezdődik. Csókolni akartalak. Lábaidat keresztbe tetted és kedvesen mosolyogtál. Csókolni akartalak, érzéseinket nem tudtuk összehangolni. Csókolni akartalak, szád, arcod, szemed, egész tested. Csókolni akartalak, valamit mondtál. Csókolni akartalak. A szobába vezettél és valami tárgyakat mutogattál. Csókolni akartalak, blúzod alatt melled néztem. Csókolni akartalak, ajkad izzott. Csókolni akartalak, arcom lángolt. Csókolni akartalak, remegtem. Csókolni akartalak, nadrágom lucskos volt. Csókolni akartalak… Jaj, elesett… Csókolni akartalak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Benedek Miklós elbúcsúztunk – oprostili smo se

 

Benedek Miklós, Topolya 1984. december 24. –

elbúcsúztunk
 
elbúcsúztunk.
köd ereszkedett a városra.
az utcák üresek voltak.
egyedül siettél keresztül a tompa neonfényben.
cipőd hangosan kopogott a korzó kövezetén.
a visszhang kigömbölyítette a magányodat.
összébb húztad magadon a kabátot.
egy kóbor kutya futott keresztül az úttesten.
egy pillanatra megdermedtél.
a kulcscsomót remegő kézzel húztad ki a zsebedből.
hangosan csengett a fém amint megpróbáltad a zárba illeszteni.
sírás fojtogatott.
az egyik lakásban villany gyúlt.
az épület úgy nézett rád mint egy egyszemű óriás.
kinyitottad az ajtót.
a liftben lévő tükör előtt megigazítottad a sminked.
a lakásba érve átölelted az ágyadon lévő plüsskutyát.
elszívtál egy cigit.
megittad a maradék bort.
 
Forrás: https://hidkor.com/publication/178-parancs-elbucsuztunk-ebren-osszerakni
 
 
oprostili smo se
 
oprostili smo se.
na grad magla se spustila.
ulice su prazne bile.
kroz tupo neonsko osvetljenje sama si žurila.
na pločniku šetališta glasno su se odzvanjale tvoje cipele.
odjek zaokružio tvoju usamljenost.
kaput si čvršće privukla.
avlijaner je trčao preko puta.
na trenutak si se ukočila.
iz džepa svežanj ključeva drhtavim rukama vadila.
glasan zveket metala se čulo dok si pokušala u bravu da uklopiš.
plač te je gušio.
u jednom stanu svetlost se pojavila.
zgrada te je poput jednookog gorostasa gledala.
otvorila si vrata.
ispred ogledala u liftu šminku popravila.
u stan stigavši na svom krevetu zagrlila psa od paperja.
popušila jednu cigaru.
popila preostalo vino.
 
Prevod: Fehér Illés

Székelyhidi Zsolt Nem lohad – Na posustaje

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Nem lohad   Bohár Andrásnak   Kezdtem élni, mikor befejezted. Akkori napok, találkoztunk, mit tudtam én veled mit kezdeni. Futottam még. Mondtad, jó szintidő. Mit tudtam én, milyen futni akkor még. Felérni? Még azt is mondtad, van túl azon, ameddig elmentél. Mit tudom én, csak loholás.

Ne posustaje   Andrašu Boharu1   Počeo sam živeti, baš kad si završio. Tadašnji dani, sreli smo se, šta li sam mogao s tobom započeti. Još sam trčao. Rekao si, pristojno vreme. Tad još nisam mogao znati šta znači trčati. Stići? I to si rekao da iza onoga gde si zastao postoji još nešto. Šta ja znam, samo jurnjava.   1Andraš Bohar (Bohár András, 1961 – 2006) likovni umetnik, pisac, filozof   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 18. old.

Ladik Katalin A sáska meséje az öröklétről – Priča skakavca o večnom životu

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

A sáska meséje az öröklétről   A ruhaszárítókötél a magas hegyekben van. Áll a hideg szélben fényesen, s az öröklétről énekel. A repülő madarak fekete ládák, se szemük se fülük, hogy odakiáltsanak: "Még!" Recsegve kinyílik ajtajuk ott, ahol a tüdő sivít, fölemelkednek a ruhaszárítókötél fölé, belevágják csőrüket az égbe.   Az égből sziszegő darazsak fúródnak tüdejükbe.

Priča skakavca o večnom životu   Uže za sušenje rublja je u visokim brdima. Bleštavo stoji u hladnom vetru i o večnosti peva. Ptice u letu su crne kutije bez očiju i ušiju da bi viknuli: „Još!” Vrata im se uz prasak otvaraju tamo gde pluća fijuču, iznad uže za sušenje veša se dižu, kljunove u nebo zaseču.   Sa neba njihova pluća ose šišteći probijaju.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600459

Balázs F. Attila A vér emlékezik – Krv se seća

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

A vér emlékezik   a vihar üldözőbe veszi a lángokat lenge lányokként libbennek tova majd eltűnnek a voltban az emlékezés kacattárában egyenetlen boltívek alatt ahol csak a vér emlékezik

Krv se seća   oluja počela da juri plamen poput razigrane devojke leprša i nestaje u bilo je u skladištu starudije sećanja ispod jedinih svodova gde samo krv se seća   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Nászta Katalin Azon a télen – One zime

 

Nászta Katalin Kolozsvár, 1950. április 18. – 

Azona télen        Azon a télen mindenük elázott. A kertben a levelek, a macskák, a székekre rakott ruhaneműk. Elázott a hit, az értelem szemei lecsukódtak a rátelepedett párától. Kövér izzadtságcseppek gyöngyöztek homlokukon. Azon a télen szívta fel házfaluk a csüggedés mocsarát. Külsőre úgy tűnt, még minden rendben. De már érett a nagy romlás* – a beszakadás – a falak már hiába álltak. S hiába a hangoztatott megoldásreceptek, az oltások, a pecsétek – készülődött az új, fegyelmezett, zárt világ, a három és fél éves nagy nyomorúság.       – Jaj, jaj, jaj – kiáltott háromszor az angyal.      Este volt azon a télen.      Valaki suttogott: – Csak maradjunk, maradjatok, maradjanak ébren.   * Ahogyan Sütő András fogalmaz: Advent a Hargitán c. drámájában.

One zime        One zime sve nam se raskvasio. Lišće u vrtu, mačke, na stolicu stavljeno odelo. Raskvasila se i vera, oči razuma su se zatvorile na njih naslaganu paru. Na njihovim čelima debele kapi znoja pojavile. One zime je usisao zid naše kuće močvaru očaja. Na izgled izgledalo je da je sve u redu. Ali već se sazrevala velika propast* - slom – zidovi su već zalud stajali. I zalud su se čuli recepti rešenja, kalemljenja, žigovi – pripremao se novi, disciplinovan, zatvoren svet, tri i pol godišnja velika čamotinja.      – Jao, jao, jao – uzviknuo je anđeo tri puta.      Veče je bilo one zime.      Neko je šaputao: – Samo ostanimo, ostanite, ostanite budni.   *Kako je Andraš Šite formulirao u svojoj drami: Božić u Transilvaniji   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.litera-tura.eu/naszta-katalin-ket-verze/

Bolovits Gábor György Az üveg kert – Stakleni vrt

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

Az üveg kert   a nevem egy üveg kert. törékeny. zárt.   az ablak szélén rovarszárny. áttetsző, törött térkép.   az asztalon vízgyűrű. nem szárad fel.   a testem tárgyak közt. nem ér hozzájuk, mégis tartják.   a tulipánok a szobában állnak. nem virágok. nem hajolnak.   a fény megül rajtuk. nem csúszik le.   a levegő nem mozog. benne maradtunk.   a kilincs hideg. senki nem nyitja.   amit itt hagytunk, nem kopik el.

Stakleni vrt   ime mi je stakleni vrt. lomljiv. zatvoren.   na rubu prozora krilo insekta. prozirna, slomljena mapa.   na stolu prsten od vode. ne osuši se.   telo mi je među predmetima. ne dotiče ih ipak ga drže.   lale u sobi stoje. nisu cvetovi. ne savijaju se.   svetlost zastane na njima. ne sklizi.   vazduh se ne miče. u njemu smo ostali.   kvaka je hladna. niko ne otvara.   što smo ovde ostavili ne pohaba.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gergely Tamás A fikusz – Fikus

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

A fikusz        Fikuszunknak gyümölcse lett. Egyelőre akkora, mint a hüvelykem, de lesz nagyobb is. Láttam ugyanis első virágzását pár évvel ezelőtt.      Kérdem, hogyan van ez: meglátogatott bennünket a Szentlélek?

Fikus        Fikus je doneo plod. Za sada je velik kao moj palac ali biće i veći. Naime video sam, pre nekoliko godina, i njegovo prvo cvetanje.      Pitam se, kako je to: zar nas je posetio Sveti Duh?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gulisio Timea A bíró – Sudija

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. – 

A bíró   A meghasonlott lények Szép, szomorú szemével nézel. Már hiába mondanád, Hogy nem szeretsz.   Szorosan fogsz, Ahogy a számkivetettek. Kezed szívemen - Lepecsételt esküszegés.   Volt nálam nagyobb bűnöd is. Ajkad száraz és szigorú, Akár a törvény. Csókod felmentő ítélet.

Sudija   Lepim, tužnim očima Razočaranih gledaš. Već bi uzalud rekao Da me ne voliš.   Čvrsto me držiš, Kao odbačen. Ruka ti je na mom srcu – Zapečatirano verolomstvo.   Od mene imao si i veći greh. Usne su ti suhe i stroge, Kao zakon. A poljubac sud što oslobađa.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Balázs F. Attila A költő meghalt – Umro je pesnik

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

A költő meghalt   Babonaság ördögi köre Önmagát zabáló elmélet A költő meghalt jóval Halála előtt Előlegezett végzet kódolta Minden szavát Csak megrontott szívek Adóvevői fogták Emlékművet emelvén A boldog boldogtalanságnak

Umro je pesnik   Đavolji krug praznoverja Teorija šta sama sebe proždere Umro je pesnik mnogo pre Svoje smrti Kodirala ga je usud u vidu avansa Svaku njegovu reč Tek kvarna srca Njegovi poreski izvršitelji primili Spomenik podižući Njegovoj srećnoj nesrećnosti     Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Ladik Katalin Lárvák az égi selyemből – Ličinke iz nebeske svile

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Lárvák az égi selyemből   Este van, ragadós. Nyugat felől, ahol a blúzok sorakoznak, piciny hernyók, drága ékszerként húsomba marnak. Valami belső só erejétől a lárvák életre kelnek s a nyirkos selyemből kiszűrik a kéket. Az olló! Véres lepedőket szabdal. Gőzölgő húsdarabok az égen. Körmök. Letépik az égről a selyemkötést.

Ličinke iz nebeske svile   Veče je, lepljiv. Sa zapada, gde se bluze ređaju, sitne gusenice poput skupih nakita ujedaju me.   Iz snage nekakve unutrašnje soli ličinke se oživljavaju i iz vlažne svile iscede plavo.   Makaze! Krvave šaršave seckaju. Na nebu komade mesa se isparavaju. Nokti. Otkidaju svilen vez sa neba.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600537

Bolovits Gábor György * (Nem a szeretet hiánya…) – * (Nije manjak ljubavi…)

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

*   nem a szeretet hiánya a legnagyobb bűn. hanem amikor hazudsz magadnak róla.   láttam embert, aki virágot vitt haza, és közben gyűlölte az ajtót, amin belépett.   láttam anyát, aki etette a gyerekét, és közben számolta: mikor lesz már csend.   a világ nem gonosz. a világ kimerült. és a kimerült ember nem szeret. csak létezik.   pénz? számok. hatalom? hangosabb rettegés.   az emberek rohannak. mert ha megállnak, meghallják, mivé lettek.   és az sokszor hangosabb, mint bármelyik háború.   a szeretet nem gyertya. nem idézet. nem vasárnapi érzés.   a szeretet az, amikor maradsz, amikor már semmi nem szép benne.   amikor büdös a konyha. amikor üres a tárca. amikor csend van. és senki nem marad.   vigyázz. a hazugság olyan, mint a mész.   kifehéríted vele a falat, hogy ne lássák a koszt. és közben magadra falazod a sötétet.   a végén ott állsz majd egy tökéletesen tiszta házban, és te leszel benne az egyetlen hulla.   ha tudsz szeretni ° tedd. ha nem ° legalább ne hazudj róla.   onnan még vissza lehet jönni.

*   najveći greh nije manjak ljubavi. nego kad o njoj sam sebi lažeš.   video sam čovek, koji je cvet nosio doma a mrzio prag, kroz koju je ušao.   video sam majku, koja je hranila svoje dete a čekala: kad će biti tišina.   svet nije zao. svet je iscrpljen. a iscrpljen čove ne voli. tek postoji.   novac? brojevi. moć? glasnije strahovanje.   ljudi su u jurnjavi, jer kad zastanu, čuju, šta su postali.   to je od svakog rata često glasniji.   ljubav nije sveće. nije citat. nije nedeljni osećaj.   ljubav je kad ostaješ kad više ništa u njoj nije lepo.   kada kuhinja smrdi. kada je novčanik prazan. kada je tišina. i niko ne ostaje.   pazi. laž je kao kreč.   pobeliš zid da se ne vidi prljavština. i usput sebe tamom obavijaš.   na kraju stajaćeš u potpuno čistoj kući i ti ćeš da budeš u njoj jedini mrtvac.   ako si sposoban da voliš ° voli ako ne ° o njoj makar nemoj lagati.   od tamo još ima povratka.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/literaturamuveszetimagazin/posts/versbolovits-g%C3%A1bornem-a-szeretet-hi%C3%A1nya-a-legnagyobb-b%C5%B1nhanem-amikor-hazudsz-mag/1541073241352363/